Elnöki leckék

Bár a megítélése általában ellentmondásos, azonban ezzel együtt is van mit tanulni tőlük. Ezért most idézzünk fel néhány emlékezetes pillanatot, amelyek tanulságokkal szolgálhatnak a személyes márkaépítéshez is!

Az elnökjelöltek televíziós vitája kétségtelenül az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó belpolitikai eseménye az amerikai politikának. Mint ahogy az is vitathatatlan, hogy ezek a viták a politikai kommunikáció csúcsteljesítményének számítanak. Így jó néhány emlékezetes momentummal is szolgálnak, mint ahogy számos leckét is tartogatnak. Most idézzünk fel néhány emlékezetes pillanatot, amelyek tanulságokkal szolgálnak a személyes márkaépítéshez is!

A megjelenés számít

Az első olyan elnökjelölti vita, melyet milliók követhettek a tévé képernyőkön keresztül John F. Kennedy szenátor és Richard Nixon alelnök 1960-as összecsapása volt. Ez volt az a vita, ahol Nixon és az őt követő politikusi nemzedék megtanulhatta a leckét: nem mindegy, hogy milyen benyomást keltesz a képernyőn.

A kampánykörúton – és egy térdműtét következtében - kimerült Nixon ugyanis rettenetesen mutatott a kamerák kereszttűzében: az öltönye lötyögött rajta, arca nyúzott és hamuszürke volt (sminket sem kért). Ezzel szemben Kennedy kipihenten és napbarnítottan jelent meg a stúdióban, a vita során testbeszéde és mimikája magabiztosságot és nyugalmat sugárzott.

A nyeretlen kétévesként elkönyvelt Kennedy lényegében azzal kerekedett felül a nyolcéves alelnöki tapasztalattal bíró Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn. Ezt a vitát követő közvéleménykutatások is alátámasztották, hiszen akik rádión hallgatták a vitát inkább Nixont, míg azok, akik televízión nézték Kennedyt találták meggyőzőbbnek.

Az immáron nyolc évtizedes, de ma is jól hasznosítható lecke tanulsága: nem csak a mondanivaló számít, hanem a csomagolás is. Bár nem feltétlenül a gardróbunk átrendezésével érdemes a személyes márkánk építéséhez fognunk. De ezzel együtt is hiba lenne erről megfeledkeznünk, amikor homofiszból zoomolunk egy munkatársunkkal, szkájpolunk egy ügyfelünkkel vagy személyesen jelenünk meg egy üzleti találkozón, szakmai eseményen.

Nem mindegy, miben hibázol

Az első vita után 16 évnek kellett eltelnie, mire az elnökjelöltek újra vállalták a kamerák előtti megmérettetést. A vitázó felek Gerald Ford hivatalban lévő elnök és az elnökjelöltsége előtt országosan kevéssé ismert Jimmy Carter voltak. Egyébként, Ford volt, az első olyan amerikai elnök, aki nem választás útján került a Fehér Házba, amiből talán ki sem kellett volna költöznie, ha a vitán jobban teljesített volna.

Azzal együtt sem, hogy Ford rövid elnöksége alatt többször is megbotlott. A botlásairól pedig a sajtó kíméletlenül beszámolt. Többek között nyelvbotlásairól is értesültek a választók, mint ahogy arról is amikor ausztriai látogatása alkalmával megbotlott és legurult az elnöki különgép lépcsőjén. Amikor pedig a televíziós vita második menetében nem egyszer, hanem kétszer is kijelentette, hogy „Kelet-Európában nincs szovjet befolyás”, ezzel megerősítette azt a vélekedést, hogy nemcsak fizikailag, hanem politikailag is balesetveszélyes ember.

Hibázni tudni kell, ez nem vitás. Egy-egy baklövés még nem a világ vége, hiszen az is elképzelhető, hogy épp ettől leszünk rokonszenvesek. Azonban arra mindenképp érdemes odafigyelni, hogy elkövetett hibáink és botlásaink ne erősítsenek rá a személyünkkel kapcsolatos negatív vélekedésekre, mint ahogy az Ford elnök esetében megtörtént.

Ismerd a gyengeségeid és tudd kezelni ezeket!

1984-ben az újraválasztásáért küzdő Reagan elnök remekül kamatoztathatta színészi képességeit, amikor Walter Mondale-vel vitázott. Bár maga a választás kimenetel soha nem volt kétséges, ahogy Reagan egyik legnépszerűbb televíziós hirdetése mantrázta, ismét „reggel volt Amerikában”. Az első vitán azonban Reagan dezorientáltnak tűnt, ezért sorra születtek az elnöki alkalmasságát firtató publicisztikák.

Az ekkor 73 éves Reagen remekül kezelte a helyzetet Kansas Cityben megrendezett második összecsapásuk alkalmával, tökéletes időzítéssel sütött el egy jól előkészített poént, miszerint

"Nem fogom politikai célokra kiaknázni ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát." A válasz hallatán nemcsak a közönség tört ki nevetésbe, hanem még Walter Mondale is elnevette magát. Bár Reagennek egyértelműen voltak gyenge pillanatai a vita során, de a nap végén mindenki erre a reakciójára emlékezett.

A személyes márkaépítés talán egyik legnehezebb része a kritikák kezelése. Ha következetesen kommunikálsz, képviseled magad és az álláspontodat, akkor előbb-utóbb megjelennek a kritikusok is. Akik kifogásolják a stílusod, a szakmai hozzáértésed vagy éppen az életkorod. Ilyenkor választhatsz, hogy elegánsan elengeded a dolgot és csak magadban puffogsz vagy mint Reagen is tette, javadra fordítod a helyzetet és a visszavágáshoz a humort hívod segítségül.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!