A nő, akit Steve-nek hívtak

Dame Stephanie Shirley életén átgázolt a történelem és a személyes krízisekben sem volt hiány, azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy valóra váltsa elképzeléseit. Olyan életet éljen, amit érdemes volt megmenteni.  

Stephanie "Steve" Shirley neve nem túl ismert itthon, nem úgy mint Angliában vagy a tengerentúlon. De ki is ő? Egy menekült? Üzletasszony aki az egyik első start-up céget alapította a 60-as években? Egy autista fiú édesanyja? Nagylelkű adományozó? Vajon melyik a legfontosabb jellemzője?

A menekült

A ma már 90 éves hölgy a németországi Dortmundban látta meg a napvilágot, zsidó szülők gyerekeként. A náci Németországban nem éppen szerencsésnek nevezhető helyzet. Az egyre erősődő zsidóüldözés miatt, a szülők pedig nehéz döntésre szánták el magukat. Nem sokkal főhősünk hatodik születésnapja előtt, Angliába menekítik Stephanie-t és testvérét, ekkor 1939-et írunk. Ahogy ő fogalmaz "nagylelkű idegenek segítettek és szerencsés voltam". Később egyébként a család újraegyesült, de már semmi sem a régi. 

Stephanie az angliai iskolai éveit később a "béke hat csodálatos éveként" emlegeti. A középiskolában aztán kisebb bonyodalom támadt, mivel Shirley emeltebb szintű matematikát szeretett volna tanulni, de ez ekkoriban csak nehezen volt megoldható a lányok számára. Külön engedélyért folyamodtak így átjárhatott matematikát tanulni egy fiú középiskolába. A középiskola elvégzése után programkódokat írt és számítógépek építésében vett részt a Post Office Research Stationnél. Ezen közben esti tagozaton tanult és lediplomázott matematikából.

Több mint merészség

A 60-as évek Angliájában járunk. Még közel sem beszélhetünk a nők egyenjogúságáról. Bár ekkor már tanulhattak a nők felsőfokú intézményekben, de például ahhoz, hogy bankszámlát nyissanak a férjük engedélye kellett. Shirley ekkor dönti el, hogy szoftverfejlesztő céget alapít F.I. Group néven. A legtöbben lehetetlennek tartották a vállalkozás sikeres megvalósítását. Ugyanis ebben az időszakban a hardverrel együtt, ingyen adták a szoftvereket, senki sem vásárolta meg külön ezeket. 

Tehát nagy adag elszántság és persze egy kis leleményesség is kellett a megvalósításhoz. Mivel nőként senki sem akart Shirleyvel szóba állni, Steve Shirleyként intézte üzleti levelezését és mire a megrendelők rájöttek, hogy nővel van dolguk, az üzlet már megkötetett. 

"Well done Steve!" 

Shirley cége ráadásul gyakorlatilag csak nőket foglalkoztatott és őket is távmunkában. A vállalati modell is újszerű volt, hiszen az alkalmazottak nem pusztán bért kaptak, hanem a profitból is részesültek. Az ebédlőasztalnál alapult vállalkozás működése alatt több mint 70 alkalmazott lett milliomos és olyan "apróbb" projekteken dolgoztak, mint például a Concord fekete dobozának programozása. 13 évvel a cég indulás után a foglalkoztatási modell illegálissá vált, hiszen ekkor fogadták el az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályt - Sex Discrimination Act - így férfiakat is alkalmaznia kellett. 

Az ellendrukkereknek - akik úgy gondolták, hogy Shirley modellje "csak kicsiben" működik - nem lett igazuk.1996-ban - a tőzsdei bevezetés évében - a cég értékét 121 millió fontra becsülték. 2000-ben amikor a csúcson volt   - ekkor már Xansa  néven -  1,2 milliárd  fontot ért és 6000 embert foglalkoztatott.

"Nem csak a pénzemet adom"

Mindeközben megszületett Stephanie fia, akit 2 és fél évesen súlyos autizmussal diagnosztizálnak. Ekkor szembesült Shirley az e betegségben szenvedők helyzetével. Alapítványt hozott létre az autizmus kutatására, majd iskolát alapít autista gyerekek számára. 60 évesen hivatalosan is nyugdíjba vonult, ideje nagyrészét a családjával töltötte, egészen 25 évvel ezelőttig amikor fia váratlanul meghalt.

Innentől életét, valamint vagyonát - a 90 százalékát jótékony tevékenységre fordítja - a jótékonykodásnak szenteli. Soha nem ad csak pénzt. Meggyőződése, hogy az ideje és a tapasztalatai a legértékesebb adomány. Az autista gyerekeknek alapított iskola működési modelljét is úgy tervezte meg, hogy az az első öt év után finanszírozza a fennmaradást.

És hogy mi motiválja még mindig? "Az a tény, hogy majdnem meghaltam a holokauszt idején arra ösztönöz, mindennap úgy éljek, hogy elmondhassam érdemes volt megmenteni az életem. Nem hagyhatom, hogy mások határozzanak meg engem és azt amit csinálok. Új dolgokat kell létrehoznom, nem hagyhatom, hogy a konvenciók halasztásra kényszerítsenek."

Források: itt,  itt,  itt és itt.