A kapcsolatépítés tudománya

Akár tudatában vagyunk, akár nem az elménk gyakran megtréfál bennünket. A kérdés az, hogy ezeket a gondolati bukfenceket hogyan fordíthatjuk a saját javunkra.

Az emberi elme csodálatos, de megvannak a maga korlátai. A Nobel-díjas tudóstól, a bolti eladóig, mindenki agyát elárasztják bizonyos prekoncepciók és olyan gondolkodási mintázatok, melyek észrevétlenül befolyásolják a gondolkodásukat és döntéseiket. Ez teljesen emberi és elengedhetetlen ahhoz, hogy létezni tudjunk. Hiszen, ha minden információt folyamatosan és teljeskörűen feldolgoznánk, akkor semmi másra nem jutna időnk. Ilyen gondolkodási bukfencekről már többször volt szó itt a blogon - például a tudás átkáról, a társítási elvről vagy az átláthatóság illúziójáról. Ma három olyan szociálpszichológiai jelenséget hoztam, melynek ismeretében erősebb és jobban működő kapcsolati hálót szőhetsz magad köré.

A hasonlóság veszélye

Egy jól működő kapcsolati hálón keresztül olyan információkhoz juthatunk, melyek egyébként elérhetetlenek lennének számunkra, eltérő véleményeket, más nézőpontokat és tapasztalatokat ismerhetünk meg. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Azzal már kevésbé, hogy hajlamosak vagyunk olyan információkat keresni, melyek megerősítik a meggyőződéseinket és elhanyagolni azokat, amik megkérdőjelezik ezeket. Ez az a jelenség, ami megerősítési torzítás néven ismert a szakirodalomban.

A megerősítési torzítás jelentős szerepet játszik abban, hogy milyen könyvek kerülnek a polcunkra, milyen könyvjelzőket mentünk el a bőngészőnkben és milyen emberek társaságát keressük, vagyis ki lesz fontos része a kapcsolati hálónknak. Kényelmes állapot, ha az ember nem találkozik a sajátjától eltérő véleménnyel. Azonban hosszabb távon mindenképp káros. Hiszen így nem találkozunk új nézőpontokkal, a miénktől eltérő szempontokkal vagyis épp a kapcsolati hálónk egyik fontos funkciója sérül.

És, hogy mit tehetünk ez ellen? Már az is sokat számít, ha tisztában vagyunk ezzel a jelenséggel. Első lépésként pedig az is megteszi, ha kimozdulunk a saját szűkebb szakmai területünkről. Olyan emberek társaságát is keressük, akik a miénktől eltérő területen tevékenykednek. Így, a miénktől eltérő szakmai nézőpontokat, tapasztalatokat is megismerhetünk, ráadásul a kapcsolati hálónk is szélesedik.

A kedvenc kínai írásjeled

Építsd a kapcsolati hálód! Mondani könnyebb, mint csinálni, hiszen a megvalósítás nem feltétlenül egyszerű. Már ha valóban működő és értelmes kapcsolatokat szeretnénk. Ugyanis a másik névjegykártyájának birtoklása vagy az ismerősi státusz megszerzése egy közösségi oldalonmég csak a kezdet. Hiszen ez még csak a kapcsolat lehetőségét hordozza magában. A jó hír az, hogy a kapcsolataink elmélyítéséhez pusztán őszinte érdeklődés, némi következetesség és kitartás szükséges.

Ugyanis az ismerősségi hatás, a malmunkra hajtja a vizet. A jelenség megismeréséért, tegyünk egy kis időutazást a hetvenes évekbe és látogassunk el Robert Zajonc szociálpszichológus laboratóriumába, ahol a professzor kínai írásjeleket mutogat a vizsgálat résztvevőinek. Ez önmagában még nem tűnik különösebben izgalmasnak, azonban a résztvevők nem tudnak kínaiul, mégis bizonyos jeleknek pozitív jelentést tulajdonítanak. Még pedig azoknak, amiket gyakrabban láttak.

Az ismerősségi hatás azt sugallja – mint ahogy azt Zajonc kísérletének résztvevői is megtapasztalták - minél többször találkozunk valakivel vagy valamivel annál szimpatikusabbnak találjuk. Ezen elvet követve minél több időt töltesz el valakivel, minél több kontaktusotok van, annál valószínűbb, hogy előnyben részesíted és pozitív véleményed lesz róla. Ennek szellemében a kapcsolatépítést folyamatként és nem egyszeri alkalomként érdemes értelmezni vagyis rendszeresen ismétlődő kontaktusok sorozataként.

Franklin hatás

Úgy tűnhet, hogy egyszerű a kapcsolataink elmélyítése, hiszen az ismerősségi hatás szellemében csak rendszeres, ismétlődő kontaktusokra van szükségünk. Azonban, van egy apró bökkenő: az ismerősségi hatás csak akkor érvényesül, ha semleges vagy pozitív érzetek kapcsolódtak előzetesen az adott dologhoz vagy személyhez. Azokban az esetekben nem érvényesül, amikkel kapcsolatban eleve negatív a hozzáállásunk. Adódik a kérdés: ez utóbbi esetben mit tehetünk?

Aki egyszer már tett nekünk valamilyen szívességet, nagyobb hajlandósággal teszi meg a következőt, mint az, akit mi magunk köteleztünk le. -  Benjamin Franklin

Bár elsőre ez talán meghökkentőnek tűnhet a javaslat, de a megítélésünket pozitívan befolyásolhatja, ha rávesszük a másikat egy szívesség megtételére. Ugyanis, a szívességet tevő szemében kedvelhetőbbé válunk. Ennek hátterében az áll, hogy viselkedésünk többnyire gondolatainkból és érzéseinkből fakadnak, például ha boldognak érezzük magunkat mosolygunk. De ez fordítva is igaz: ha mosolyra bírunk valakit, máris boldogabbnak érzi magát, de legalábbis javul a közérzete. 

Az összefüggés a szívességek esetére is érvényes, ahogy azt a J. Jecker és D. Landy páros kutatásai is bizonyították. Épp ezért érdemes arra is figyelni, hogy ne csak mindig mi tegyünk apróbb szívességeket másoknak, hanem tudjuk azokat elfogadni is. Mint ahogy arról sem érdemes megfeledkeznünk, hogya Franklin-hatásnak elnevezett jelenség előnyeit csak bizonyos korlátok között élvezhetjük. Talán az egyik legfontosabb tényező, hogy csak apróbb szívességről legyen szó, ami a másik félnek nem okoz túl nagy megterhelést.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal branding közösségéhez, klikk ide!