Az introvertáltság mítoszai

Rengeteg tévhit él az introvertáltsággal kapcsolatban (is). Ezek pedig gyakran hatással vannak karrierlehetőségeinkre is. Ideje leszámolni a legmakacsabbakkal! 

 introverta_lt_1.png

Személyiségünk egyik igen fontos aspektusa a vérmérséklet két pólusa vagyis az, hogy hol helyezkedünk el az introvertált-extravertált spektrumon belül. Bár mostanában egyre több szó esik ezen személyiség jellemzőnkről, de ezzel együtt a tévhitek és mítoszok terjedése is felerősödött. A tények makacs dolgok, de a tévhitek és féligazságok még makacsabbak. Ezek pedig megkeserítik mindannyiunk életét és gyakran hatással vannak karier lehetőségeinkre is. Itt az ideje, hogy legalább néhányukkal leszámoljunk a tudományos kutatások eredményeire támaszkodva!

1. tévhit: "Az introvertáltak nem kedvelik a társasági életet”

Bár sokan azt hiszik, hogy ez az állítás igaz, azonban számos kutatás cáfolja ezt a vélekedést. Ugyanis az introvertáltak nagyjából ugyanannyi időt töltenek mások társaságában, mint az extravertálak és ugyanannyira élvezik is ezt. Emellett az extravertáltak és az introvertáltak is azokban a helyzetekben a legenergikusabbak, amelyek társas interakcióval járnak.

A fő különbség a két tendencia között az, hogy mennyi külső inger szükséges ahhoz, hogy jól érezzék magukat vagyis az ingerekre való érzékenységükben különböznek. Az introvertáltak hajlamosabbak arra, hogy az intenzív vagy hosszan tartó társas érintkezés túlstimulálja a szervezetüket és ilyenkor a csendesebb tevékenységek, mint például a gondolataikra és érzéseikre való reflektálás segítheti őket feltöltődni.

2. tévhit: "Az extravertáltak jobb kapcsolatépítők, mint az introvertáltak."

Ez a mítosz talán abból fakad, hogy az introvertáltságot gyakran tévesen a félénkséggel azonosítják. De a félénkség egy különálló tulajdonság, sok félénk extravertált ember van: kényelmetlenül érzik magukat idegenekkel érintkezve, de imádnak rockkoncertekre járni. És rengeteg introvertált ember is társaságkedvelő: a bulikon véletlenszerűen beszélgetésbe elegyednek, de az erős fények és a hangos zajok könnyen elborítják őket. 

Ezzel együtt is igaz, hogy az extravertáltaknak jellemzően nagyobb a kapcsolati hálójuk és több Facebook ismerősük van. Azonban, a jól működő kapcsolati háló nem mennyiségi kérdés. Ezt bizonyítják az álláskeresés és a kapcsolati háló összefüggéseit vizsgáló kutatások is. Bár az álláskeresés során az extravertáltak intenzívebb kapcsolatépítést folytatnak, de ez egyáltalán nem jelent több állást. Az állásszerzés a kapcsolatok minőségén és sokszínűségén múlik, nem pedig azon, hogy hány emberrel lép valaki kapcsolatba, vagy hányszor keresi meg őket.

3. tévhit: „Az introvertáltak rettegnek a nyilvános beszédtől”

Sokan úgy vélik, hogy a nyilvános beszéd az extravertáltak terepe. Az introvertáltak pedig épp introvertáltságukból fakadóan nehezebben küzdenek meg az ilyen helyzetekkel. A valóság azonban az, hogy az introvertált személyiségvonás jelentéktelen szerepet tölt be abban, hogy valaki mennyire szorong a nyilvános beszédhelyzetekben.

A nyilvános szerepléstől való idegenkedés mértékét a kutatások szerint nagyobb mértékben befolyásolják más tényezők. Így például az, hogy az adott személy mennyire hajlamos a szorongásra vagy az, hogy mennyire magabiztos vagy éppen attól a feltételezéstől, hogy egy adott közönséget mennyire véli elfogadónak, illetve ellenségesnek.

4. tévhit: "Az extravertáltak jobb vezetők, mint az introvertáltak."

Az igaz, hogy az extravertáltakat jobban vonzza a vezetői szerep és nagyobb valószínűséggel is választják ki őket ilyen feladatokra, de nem jobb vezetők, mint az introvertáltak. A vezetői hatékonyságot vizsgáló kutatások szerint ugyanis ezek a személyiségvonások nem befolyásolják a vezetői sikerességet, mind az extravertáltak, mind az introvertáltak egyaránt sikeres vezetőkké válhatnak.

Bár az is igaz, hogy a vezetői stílusuk jelentősen eltér: az extravertált vezetőket inkább az asszertív vezetési stílus jellemzi, míg az introvertált vezetők más eszközökkel élnek. Jól példázza ezt Doug Conant a Campbell Soup egykori vezetője, aki az alulról érkező javaslatok figyelmes meghallgatását részesítette előnyben és emellett több tízezer kézzel írt köszönőlevelet küldött kollégáinak pályafutása során. 

5. tévhit: "Az énmárkaépítés az extravertáltak terepe."

Sokakban él az a téves elképzelés, hogy a személyes márkaépítés kizárólag az extravertáltak terepe. A valóság az, hogy introvertáltként vagy kissé visszahúzódóbb extravertáltként is sikeresen alkalmazhatóak az énmárkaépítés stratégiái. Hiszen a személyes márkaépítés lényege éppen az, hogy a valós és csak rád jellemző tulajdonságaidat, szakmai jellemzőidet mutasd meg és következetesen képviseld ezeket. 

Ráadásul a személyes márkaépítés során remekül hasznosítható az introvertáltakat jellemző a szemlélődő és elemző üzemmód. Hiszen a tudatos énmárkaépítés elengedhetetlen lépése a stratégiaalkotás vagyis az mit, miért, hogyan, kinek és hol szeretnél megmutatni magadból. A lényeg: akár extravertáltként, akár introvertáltként építed az énmárkád, ezen személyiségvonások hátrányai helyett,  inkább ezek előnyeire fókuszálj.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem
süti beállítások módosítása