A csoportnyomás átka
Egy fecske nem csinál nyarat! – tartja a mondás, de ez nem minden esetben igaz. A kérdés az, hogy kitűnsz vagy inkább a többiekkel repkedsz?
Az ötvenes évek Amerikájában járunk. Egész pontosan a kaliforniai Stanford Egyetem kísérleti laboratóriumában. Ahol egy bizonyos Solomon Asch, kártyákat mutogat az ott tartózkodóknak. Az egyik kártyán egyetlen egyenes vonal, a másikon pedig három különböző hosszúságú látható. A résztvevőknek pedig meg kell mondaniuk, hogy a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az első kártyán szereplő egyenessel. 
Gyanítom most arra gondolsz ez elképesztően egyszerű feladat, a helyes válasz teljesen egyértelmű, és te biztosan a megfelelő választ mondanál. De ez egyáltalán nem biztos. Elképzelhető, hogy tévednél, mint ahogy Asch kísérletének résztvevői is, ahol meglepően magas volt a helytelen válaszok aránya. Vajon mi történhetett a kísérleti alanyok ítélőképességével?
Egy kis csalafintaság
Valójában a jelenlévők között csak egy tényleges kísérleti személy van, mindenki más beépített ember. Ők, Asch professzor utasításait követve - egy előre megadott forgatókönyv szerint - egységesen hol jól, hol rosszul válaszolnak a vonalak hasonlóságát firtató kérdésekre. Ugyanis a professzor ezt a kis csalafintaságot eszelte ki, hogy a lehető legközelebbről tanulmányozhassa a csoportnyomás működését.
Asch kísérlete megdöbbentő eredménnyel zárult: a valós kísérleti személyek jobban hittek mások véleményének, mint a saját szemüknek. Meglepően magas arányban alkalmazkodtak a csoportkonszenzushoz, vagyis a beépített emberek szándékosan rossz válaszaihoz. Csupán 41 százalékuknak sikerült teljes mértékben ellenállniuk a többségi vélemény csábításának.
Asch azóta már klasszikussá vált kísérlete rávilágít arra, hogy milyen könnyen engedünk mások befolyásának. Természetesen ennek számos előnye van. Például segíti a világban való eligazodásunkat, mivel bizonyos helyzetekben feltételezhetjük, hogy mások tudnak valamit, amit mi nem. Emellett a többségi véleményéhez való alkalmazkodás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyáltalán egy csoport kialakulhasson.
A csoportnyomás átka
Azonban, mint mindennek, ennek a jelenségnek is megvan a maga árnyoldala. A csoport álláspontjának követése - annak összes előnyével együtt is - nem mindig és nem feltétlenül célravezető. Ilyen helyzet lehet például az a mindennapi szituáció, amikor a digitális térben egy laikusokat tömörítő csoportban, vagy komment szekcióban egy szakértelmet igénylő kérdésben fejtik ki az aktív tagok a véleményüket. Tehát a többség véleményének feltétel nélküli elfogadása sok esetben közel sem hasznos. Különösen akkor, ha a személyes márkád építed.
Ez esetben érdemes alaposan megfontolnod, hogy melyik az a csoport, akinek a többségi álláspontját elfogadod. Emellett pedig azt a kérdést sem árt időről, időre feltenned magadnak: valóban a többségi véleményt kell szem előtt tartanod, tényleg a csoport tagjaira kell hallgatnod?
Hiszen a sikeres személyes márkaépítés titka éppen abban rejlik, ha nem a többséget, a megszokottat követed. Ehelyett eltérsz a szokványostól, vállalod azt, amilyen vagy, és a rád jellemző módon mutatod meg egyéni értékeidet. Hiteles és erős személyes márkát csak ezen alapvetések mentén lehet építeni.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
Kép: Mitchell Luo
