Ne légy álszerény!
A gyengeségeink felvállalása, őszinte dicsekvés vagy álszerénység? Vajon melyik a legcélravezetőbb, ha kedvező benyomást szeretnénk kelteni másokban?
Ahogy Thomas Jefferson is vallotta „az őszinteség az első fejezet a bölcsesség könyvében”, egyben a legjobb stratégia is, ha másokban pozitív benyomást szeretnénk kelteni. Azonban egyáltalán nem ritka eset, hogy erről valahogy megfeledkezünk, különösen akkor amikor az adott helyzetnek tétje is van és a másik fél kevéssé vagy egyáltalán nem ismer bennünket, mint például egy állásinterjú esetében.
Nézzünk, például egy igen gyakori kérdést, ami minden állásinterjún elhangzik valamilyen formában: mi a legnagyobb gyengeséged? Emlékszel, hogyan válaszoltál? Gyanítom, úgy tettél, mint a legtöbben vagyis a gyengességed igyekezted pozitívvá alakítani (vagy éppen fordítva), valahogy így: „Sajnos hajlamos vagyok a halogatásra, ezért megtanultam a határidők szorításában is teljesíteni.”
De vajon tényleg ez a legmegfelelőbb stratégia? Erre a kérdésre kereste a választ a Harvard Business School professzora, Francesca Gino kutatótársaival. Ezért kísérletükben egyetemi hallgatókat kértek arra, hogy írják le hogyan válaszolnának a gyengeségeiket firtató interjúkérdésre. Majd két kutatási asszisztenst felkértek arra, hogy értékeljék a válaszok őszinteségét. Két mások asszisztens pedig azt a feladatot kapta, hogy válogassák ki válaszok alapján azokat, akiket felvennének a feltétlezett állásra.
Az eredmény? A résztvevők több mint háromnegyede álszerény, stratégikus válaszokat adott. Olyan válaszokat, amelyekben kifejtették aggályaikat azzal kapcsolatban, hogy túlságosan perfekcionisták, túl keményen dolgoznak vagy éppen túl kedvesek és túl őszinték. Érdekes módon ez a stratégia nem volt hatékony: a kutatási asszisztensek inkább azokat jelölteket a feltételezett állás betöltésére, akik vállalták gyengességeiket vagy éppen őszintén dicsekedtek.
A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy az állásinterjúk esetében nem túl nagy sikerrel kecsegtet az álszerénység. De vajon más helyzetekre is igaz ez? Ginoék az utókövetéses vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy az álszerénységet, még az őszinte önfényezésnél is kevésbé kedvelik az emberek legyen szó munkahelyi vagy magánéleti szituációkról. Más szavakkal: még az (őszinte) dicsekvés is jobb stratégia, mint a megtévesztő álszerénység.
De ha ez még nem lenne elég meggyőző, Gino és kutatótársai nemcsak kísérleti körülmények között, hanem éles, valódi helyzetben is tesztelték eredményeiket. Mégpedig egy pitch versenyen, ahol három tapasztalt befektető foglalt helyet a zsüriben. A tét a középdöntőbe jutás volt, ahova mindössze a versenyzők öt százaléka kerülhetett be. Azt tapasztalták, hogy azok a vállalkozók, akik őszintén és önazonosan képviselték magukat, háromszor nagyobb eséllyel jutottak a döntőbe a befektetői pénz elnyeréséért.
Bár azzal mindenki tisztában van, hogy a hiteles kommunikációhoz elengedhetetlen az őszinteség, mégis hajlamosak vagyunk másképp cselekedni. Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy valamiféle elvárásnak kell megfelelnünk vagy éppen el szeretnénk kerülni a gyengeségeink leleplezését. A kutatási eredmények azonban rámutatnak, hogy ennek megfizetjük az árát. Érdemes, hát feltenni a kérdést magunknak: valóban megéri ezt az árat megfizetni?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
