A figyelem középpontjában

A kapcsolatépítés legfontosabb eszköze a tényleges figyelem. A kérdés az, hogyan érhetjük ezt el?

Egy jó kapcsolati háló alapvető minősége a sokféleség. Ehhez azonban a szokásos társadalmi körünkön kívül álló emberekkel is kapcsolatba kell kerülnünk, azokkal, akiknek az élete, tapasztalatai és világnézete eltér a miénktől. Ettől azonban sokan idegenkednek, különösen az introvertáltak vagy a félénkebb extravertáltak. De ilyenkor segítségünkre lehet a kíváncsiságunk.

Ezért azt javaslom, hogy amikor lehetőséged nyílik egy ismeretlennel beszélgetni - különösen olyannal, aki egészen más, mint te - mutasd ki a kíváncsiságod, hogy érdekel a személye és a mondandója. Ennek egyik legcélravezetőbb eszköze, ha nem te dominálod a beszélgetést, hanem a másikat is hagyod szóhoz jutni. De még ennél is jobb, ha erre kérdésekkel is ösztönzöd a másikat.

A kérdések ugyanis nemcsak a beszélgetés gördülékenységét biztosíthatják, hanem a szimpátia kialakulását is támogatják.  A kíváncsiság kimutatása, a kölcsönös önfeltárás ugyanis remek módja annak, hogy kapcsolódjunk másokhoz. A valós kíváncsiságból fakadó tényleges figyelem pedig a kapcsolatépítés egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – eszköze, hiszen jelentős szerepet játszik a bizalom kialakulásában. Természetesen az sem elhanyagolható előny, hogy ha nemcsak meghallgatjuk, hanem meg is halljuk a válaszokat.

Bár egyes becslések szerint az ébren töltött óráink egynegyedében hallgatunk, igazából meghallgatni a másikat nem könnyű feladat. Hiszen, amikor mások beszélnek gyakran egyszerre igyekszünk figyelni arra, hogy mit mond a másik, és erre mit és hogyan fogunk reagálni. Végül valójában csak félig-meddig figyelünk a másikra.

A figyelmünk megosztásán túl számos más külső és belső tényező akadályozz azt, hogy valóban odafigyeljünk beszélgetőtársunkra. A jó hír az, hogy a hallgatási képességünk is fejleszthető. Ez persze némi kitartást és erőfeszítést igényel, de ennél is fontosabb a tényleges szándék, hogy jó hallgatósággá akarjunk válni. 

Hallgass és kérdezz!

Ha a szándék megvan, akkor már két apró változtatás bevezetésével figyelmesebb hallgatósággá válhatunk. Az első, ahogy Epiktétosz, a görög sztoikus filozófus megfogalmazta:

 A természet nekünk csak egy nyelvet, de két fület adományozott, hogy kétszer annyit hallgassunk másokra, mint amennyit beszélünk.

Ha megfogadjuk Epiktétosz szavait, mint ahogy azt Jim Quigley, a Deloitte társtulajdonosa és a cég korábbi vezérigazgatója tette. Akkor nemcsak jobb hallgatóság válik belőlünk és ezáltal mélyülnek a kapcsolataink, hanem jobb kérdéseink is lesznek. A jobb kérdések által pedig több információhoz juthatunk, arról nem is beszélve, hogy többet is tanulhatunk. Lényegében többet profitálhatunk a kapcsolatainkból. Quigley így összegezte a tapasztalatait:

Sokszor nagyobb hatást lehet elérni azzal, ha tudjuk, mit kell kérdezni, mint ha tudjuk, mit kell mondani. Amikor én beszélek, nem tanulok semmit. De amikor másokat hallgatok, sokat tanulhatok.

Merj lelassulni!

A másik változtatás pedig az, hogy kapcsoljunk lassabb üzemmódba. Amikor legközelebb valakivel beszélgetsz, mielőtt válaszolnál várj 5 másodpercet. Komolyan. Minden alkalommal. Először furcsának fog tűnni. Azonban, ez a pár másodpercnyi hallgatás jól fejleszti az odafigyelés készségét. 

Lainie Heneghan tanácsadó - a radikális hallgatásnak nevezett módszer elkötelezett híve – kérdéssorával azt is ellenőrizhetjük, hogy valóban eléggé lelassultunk-e:

• A beszélgetőtársaink be szokták fejezni a mondataikat?
• Ki tudják teljes mértékben fejteni nézőpontjukat, mielőtt félbeszakítanánk őket?
• Lélegzethez jutnak, mielőtt beszélni kezdenének?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!