A nemet mondás öt lépése

„Igen, megcsinálom.” „Ráérek.” „Persze, számíthatsz rám.” És közben a fejedben egyetlen gondolat zakatol: „Miért nem mondtam inkább nemet?”

Nem helyett igen. Látszólag ártalmatlan, valójában precízen működő önkiiktató mechanizmus. Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy eltávolodjunk önmagunktól feladjuk az önazonosságunk és értékeinket. De, miért olyan elképesztően nehéz nemet mondani? És, hogyan változtathatunk ezen? 

Miért nem mondunk nemet?

 Nem. Ezt a hárombetűs szót sokkal bonyolultabb kimondani, mint ahogy elsőre gondolnánk. Az okok sokrétűek, és természetesen helyzettől és egyéntől függően változatosak. Azonban, mégis fel lehet állítani bizonyos tipológiát, nézzük most ezeket!

A konfliktus elkerülése

Valljuk be a legtöbbünk nem szereti a konfrontációt, a konfliktusos helyzeteket. Márpedig a nemet mondás konfrontatív helyzet, ami feszültséggel jár. Ezért a nemet mondás helyett inkább udvariasan, látszólag mosolyogva gyakran magunkat áruljuk el. De a konfrontáció nem feltétlenül káros, sőt! Gyakran épp az teszi lehetővé az őszinte kapcsolódást.

Automata üzemmód

„Persze!” – a klasszikus gyors válasz, csuklóból. Szinte észre sem veszed, és máris elköteleződtél. Olyan ez, mint egy mélyen berögzült mozdulat mielőtt felfognád, már túl is vagy rajta. Időtakarékos megoldásnak tűnik, de nem az. A reflexszerű gyors válaszok kizárják a valódi döntés lehetőségét, és végső soron még csak időt sem spórolunk. Aztán sajnálkozva vakarhatjunk a fejünket...

A bűntudat elkerülése

Gyanítom, hogy veled is megesett már, hogy a nem helyett mégis inkább igent mondtál, mert úgy érezted, ha másképp tennél nem felelnél meg más elvárásainak, vagy éppen cserbenhagyást követnél el. Ezek azok az érzések, amelyek gyakran bűntudathoz vezetnek, még akkor is, ha erre látszólag nincs logikus magyarázat. Azonban anélkül is lehetünk támogatóak és nagylelkűek, hogy mindig mindenre igent mondanánk. Ne feledd, a határokat saját magad védelmében jelölöd ki! Ez nem önzés, hanem felelősségvállalás.

A következményektől való félelem

„Mi lesz, ha nemet mondok?” – kérdezzük magunktól, és már rosszabbnál, rosszabb forgatókönyvekről fantáziálunk: elveszítjük a munkánkat, a jó hírünket, a másik ember megbecsülését, vagy ami még ennél is rosszabb a másik szeretetét. Ezekben a helyzetekben sajnos csak igen ritkán állunk meg egy pillanatra azért, hogy megvizsgáljuk rémképeink mennyire reálisak, mivel az aggodalom túlharsogja a valóságot. 

Nemet mondás öt lépésben

Az okok után, nézzük a megoldási lehetőségeket. Ebben segítségünkre lesz Sunita Sah, a Cornell Universíty professzora, aki nem régiben megjelent Defy című könyvében a hétköznapi, mégis kulcsfontosságú döntési helyzetekre ajánl megoldást. Sah ötlépéses modellje és döntési kritériumai ugyanis segítenek tudatosítani az okokat, kezelni ezeket az olykor számunkra igen nehéz helyzeteket, és természetesen abban is, hogy végül elegánsan, de határozottan nemet tudjunk mondani. Ez az ötlépéses modell még véletlenül semarra tanít, hogy mindig nemet mondj. Csak arra bíztat, hogy ne mondj le önmagadról. Még akkor sem, ha a kérés udvarias, vagy éppen ellenkezőleg túl agresszív. 

1. Észlelés

Összeszorul kissé a gyomrod, amikor a főnök „csak egy aprósággal” fordul hozzád. A barátod pedig negyedszerre is „csak egy gyors segítséget” kér. Nem feltétlenül vagy dühös – inkább csak kellemetlenül tudatosodó passzivitást érzel, vagyis valami nem stimmel. Ez az első jel. Hiszen ezekben a helyzetekben beszorítva érezzük magunkat. A valódi beleegyezés ott kezdődik, hogy tisztán érzékeled: van választásod.

2. Értékelés

Ki, mit kér, milyen háttérrel, és mi lesz akkor, ha nemet mondasz? Tényleg elveszíted az állásodat? Valóban megsérül a kapcsolatotok? Vagy csak kellemetlen lesz néhány másodpercig? Ha egyetlen perc alatt nem tudod ezt átlátni, kérj időt. A világ ritkán omlik össze attól, ha azt mondod: „Erre visszatérhetünk később

3. Döntés

Itt jön a lényeg. A döntés. És nem, nem automatikus „igen” vagy reflexszerű „nem”. Hanem egy olyan válasz, amit nemcsak a nap végén, hanem tíz év múlva is vállalni tudsz. Az önazonos döntés ritkán harsány, inkább csendes, biztos, belső egyetértésen alapul.

Ha kell, mondd azt, hogy nem. És ne indokold hosszan, nem szükséges minden döntésedhez hosszú lábjegyzetet fűznöd.

4. Cselekvés

Ez az a rész, amikor kilépsz a gondolataid menedékéből, és kimondod azt a bizonyos nemet. A helyzet kulcsa nem az agresszió, hanem az egyértelműség. A bizonytalan félmosolyokkal és elharapott „talánokkal” csak újra visszahúzod magad a megfelelési spirálba. Légy udvarias, de határozott. Ez a kombináció nem arrogancia, hanem elegancia.

5. Reflexió 

Mi történt? Miért döntöttél így? Milyen érzés volt utána? Az önreflexió célja nem az önmarcangolás, hanem a finomhangolás. Ezzel nemcsak visszatekintesz, hanem tanulsz is az eseményekből. Nagy valószínűséggel legközelebb gyorsabban felismered, ha csapdába sétálnál. Írhatsz akár naplót, vagy kérhetsz visszajelzést, de azis elég, ha kimondod: „Ez jó döntés volt.”

Ezek a lépések még véletlenül sem motivációs mantrák. Inkább iránytűk, amelyek segítenek megtartani az irányt, azokban a helyzetekben is, amikor úgy érezzük a külső nyomás akkora, hogy - szándékaink és meggyőződésünk ellenére - mégis hajlunk az igen mondásra. 

A valódi beleegyezés nem csak egy bólintás

Mielőtt még elégedetten hátradőlnél, hogy most már képes vagy nemet mondani, van itt egy apró, de annál fontosabb kérdés: amikor igent mondasz vajon az valódi beleegyezés vagy csak egy kulturált kapituláció? Az „igen” ugyanis csak akkor érvényes beleegyezés, ha van lehetőséged nemet is mondani. Minél tudatosabban ismered fel a saját „ál-igenjeidet”, annál szabadabban tudsz majd valóban igent mondani arra, ami számít. De hogyan különböztetheted meg egymástól ezeket a helyzeteket?

Sunita Sah szerint a valódi beleegyezésről öt kritérium teljesülése esetén beszélhetünk. Ez az öt szempont nem pusztán elméleti keretet nyújt, hanem nagyon is gyakorlati szűrő, aminek segítségével megvizsgálhatod a döntéseidet, mielőtt kimondanád azt a bizonyos igent vagy nemet.

Tényleg döntésre alkalmas állapotban vagy?

Szörnyen aludtál, épp nyolcadik órája nem ettél, túl vagy három értekezleten és még egy passzív-agresszív e-mailt is kaptál, valószínűleg nem vagy a mentális teljesítőképességed csúcsán. Márpedig ilyen állapotban általában nem jól döntünk, hanem csak gyorsan. Ilyenkor érdemes átgondolnod, hogy vajon ugyanígy döntenél-e, ha kipihent lennél és nem lenne rajtad semmiféle nyomás.

Világosan látod, hogy valójában miről van szó?

A „kis segítség” gyakran azt jelenti: „egy komplett projektet kellene levezényelned, de nem mondjuk ki így, mert akkor biztosan nemet mondanál.” A valódi beleegyezéshez szükséges, hogy ismerd a részleteket: mennyi időt vesz igénybe, milyen kötelezettségekkel jár, és tudnod kell azt is mit kérnek tőled pontosan. Alulinformáltan nem döntünk, mantrázta egykori főnököm, és milyen igaza volt! Ha nem tiszták a részletek informálódj, mielőtt döntenél. 

Valóban van választásod?

Az egyik legtrükösebb helyzet, amikor a kérés formailag udvarias, de érzelmileg egyértelmű ( például „Ugye tudod, hogy számítunk rád?”). Ha ebben a helyzetben találod magad, akkor érdemes egyet hátrébb lépned és megvizsgálni valóban vvan választási lehetőséged vagy ez inkább egy elegánsan csomagolt utasítás.

Csak tudod vagy érted is?

Képzeld el, hogy aláírsz egy szerződést, amit ugyan elolvastál, de valójában nem értetted meg a szövegét. Gyakran találhatjuk ehhez hasonló helyzetben magunkat a mindennapokban is. Lehet, hogy az információ megvan, de egyáltalán nem világos a következmény, a kockázat, a hatás. Ha át tudod fogalmazni a kérést, a saját szavaiddal egyszerűen elmondani – magadnak vagy másnak -, hogy pontosan mit vállalsz, akkor minden rendben. Ha ez nem megy, akkor még nem érted eléggé.

Passzol hozzád és az értékrendedhez?

Az, hogy képes vagy megtenni valamit, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned. Hosszú távon nem az határoz meg, hogy mire mondtál igent, hanem az, hogy mire mondtál nemet. Mert nem illett hozzád, mert ellentétes volt az értékeiddel, mert ütközött azzal, amit egyébként képviselsz. Ezért is érdemes átgondolnod, hogy az adott döntés valóban tükrözi azt, akivé válni szeretnél.

A Sah-féle ötlépéses modell és az öt kritérium együtt olyan kapaszkodót kínál, amely segít jobb döntéseket hozni, hűnek maradni önmagadhoz és az értékrendedhez. Ne feledd, hogy az „igen” érvényességéhez elengedhetetlen, a nemet mondás lehetősége. Mert ahol nincs választás, ott valódi beleegyezés sincs.  

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal branding közösségéhez, klikk ide!