Bátorrá félve

Vállald a sebezhetőséged! Megfontolandó tanács, de nem árt néhány dologra odafigyelni.

Amikor 2010-ben Brené Brown a Ted színpadára lépett és vállalta sebezhetőségét, és másoknak is ezt javasolta, üzenete sokakkal rezonált. Az előadásról készült videót azóta közel 68 millióan nézték meg, a sebezhetőség kifejezés pedig bekerült a mindennapok szótárába. De ahogy az lenni szokott rengeteg tévhit is hozzátapadt. Nézzük, valójában mit is jelent ez a kifejezés, milyen előnyökkel és kockázatokkal jár a sebezhetőségünk vállalása!

Mi is az a sebezhetőség?

Brené Brown szerint a sebezhetőség nem gyengeség, hanem éppen az a bátorság, amikor hajlandóak vagyunk megmutatni magunkat mások előtt, annak ellenére, hogy nincs garancia a pozitív visszajelzésre vagy a sikerre.

A sebezhetőség a bizonytalanság, a kockázat és az érzelmi kitettség érzése.

Brené Brown

A sebezhetőség a hiteles kapcsolatok alapja, és bár gyakran kényelmetlen, ez az az állapot, ahol a bátorság, a szeretet és a kreativitás megszülethet. Brené Brown írásaiban és előadásaiban (például a Daring Greatlycímű könyvében és a TED-előadásában) arra bíztat bennünket, hogy a sebezhetőségünket, és ennek vállalását a valódi erőnk forrásaként fogadjuk el.

A sebezhetőség előnyei

Elsőre talán ijesztőnek tűnhet sebezhetőségünk vállalása, azonban, ha hajlandóak vagyunk szembenézni a hibáinkkal és félelmeinkkel, egyúttal az önismeretünk is mélyül, és ez fokozza az önelfogadást. Hiszen saját sebezhetőségünk elfogadása egyben azt is jelenti, hogy nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal is együttérzőbbé és empatikusabbá válunk.

Ez pedig jó hatással van az önértékelésünkre, valamint az önbizalmunk szintjére is, ebből következően kevesebb energiát fordítunk a tökéletesség látszatának fenntartására. Amikor pedig elengedjük a tökéletességre való törekvést, csökken a külső elvárásoknak való megfelelési kényszerből fakadó stressz és szorongás szintje is. Tehát sebezhetőségünk elfogadása a mentális jólétünket is támogatja.

Sebezhetőségünk vállalása mások számára azt üzeni, hogy bízunk magunkban és másokban. Ezáltal mélyebben, őszintébben kapcsolódhatunk másokhoz. Ha megmutatjuk valódi énünket, mások is könnyebben megnyílnak, ami kölcsönös bizalomhoz és érzelmi intimitáshoz vezethet. De van még valami.

Sebezhetőségünk vállalása növeli a kockázat vállalási hajlandóságunkat is. A kockázatvállalás pedig elengedhetetlen a fejlődéshez, a kreatív és innovatív gondolatok, megoldások születéséhez. Hiszen az mindannyiunk számára egyértelmű, hogy új dolgokat, ötleteket csak úgy tudunk kipróbálni, ha vállaljuk a hibázás lehetőségét, a kudarc kockázatát. Új dolgokat, ötleteket csak úgy tudunk kipróbálni, ha elfogadjuk a hibázás és a kudarc lehetőségét is. 

A sebezhetőség kockázatai

Sebezhetőségünk vállalása elősegíti a kapcsolódást. Az önazonos viselkedés jótékony hatással van a teljesítményünkre, a motivációs szintünkre és a mentális jólétünkre. Azonban a szomorú igazság az, hogy a sebezhetőség vállalása, a gyengeségek beismerése balul is elsülhet. A pozitív kimenet sokkal valószínűbb azok számára, akik magas státusszal rendelkeznek.

Ugyanis, amikor egy sztárfellépő megbízhatatlan memóriáján viccelődik - vagy egyáltalán viccelődik, - az igen hatásos lehet. Amikor egy kezdő gyakornok teszi ezt, például egy állásinterjún, akkor ez akár állásajánlatába is kerülhet. Emellett a kutatások is alátámasztják, hogy a sebezhetőség vállalása vagy éppen  az önirónia más megítélés alá esik a férfiak és a nők esetében. A férfi vezetőknél inkább a rátermettség bizonyítéka, addig a nők esetében az alkalmasság megkérdőjelezéséhez vezethet.

Arról nem is beszélve, hogy sebezhetőség vállalása természeténél fogva kockázatos, hiszen olyan dolgokat osztunk meg, amelyek fontosak számunkra és mélyen érintenek bennünket. Ezért kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, különösen akkor, ha nem tudhatjuk, hogyan fog reagálni a másik fél. Hiszen az is előfordulhat, hogy mások nem fogadják el vagy nem kezelik megértéssel a megosztott érzéseinket vagy kudarcainkat. Ez pedig megerősítheti azokat a félelmeket, amelyek miatt korábban elkerültük a sebezhetőségünk felvállalását.

Mérsékletesség és tudatosság

A kockázatok ellenére sem bíztatnék arra senkit, hogy ne vállalja sebezhetőségét, pusztán arról van szó, hogy mérlegeljük ennek következményeit.  Közel sem mindegy, hogy érzelmeinket, traumáinkat és hibáinkat vagy kudarcainkat milyen körben, milyen szituációban vállaljuk fel.

Brené Brown abban a bizonyos 15 évvel ezelőtti előadásában idegösszeomlásáról is beszélt. Azonban vegyük észre, hogy kutatói múltja, és persze a TED színpada olyan státuszt biztosított neki, mely csökkentette a sebezhetőség vállalásával járó kockázatokat. Mint ahogy azt is érdemes kiemelni, hogy ekkor már felgyógyult mentális összeomlásából és elfogadta, feldolgozta a történteket.

Azt javaslom, hogy az első és legfontosabb lépés mindig az legyen, hogy magunk előtt vállaljuk fel, és el is fogadjuk sebezhetőségünket. Ha pedig kellő empátiával tudjuk kezelni saját hibáinkat, kudarcainkat, félelmeinket, akkor tudatosan válasszuk meg, kinek és milyen mértékben mutatjuk meg sebezhető oldalunkat.

Érzelmeink és félelmeink megosztása, sebezhetőségünk vállalása hozzájárulhat a hitelességünkhöz, de ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy másokra milyen hatással lehet, akkor az ellenkező hatást érhetjük el. Éppen ezért érdemes átgondolnunk, hogy a sebezhetőségünk vállalása vajon milyen hatással lehet az éppen aktuális hallgatóságra. Az empátia nélküli hitelesség önző és tapintatlan. Az ideális az, ha hűek maradunk az értékeinkhez. Azonban ezen értékek egyikének a másokkal való törődésnek kell lennie.

Sebezhetőségünk vállalása rendkívül fontos, ha hitelességre törekszünk a személyes a szakmai életünkben, és a személyes márkánk építésekor sem érdemes a tökéletességre törekednünk. Azonban alaposan megfontolandó, hogy mikor, hol, hogyan mutatjuk meg ezt az oldalunkat. A személyiségünk ezerarcú, nem feltétlenül kell minden pillanatban a maga teljességében megosztanunk. Pláne nem a közösségi médiában.

Kép: René Magritte - A storm (1932)