Csak magamat adom
„Ne hasonlítsd magad másokhoz!” – népszerű és jól hangzó tanács. A probléma csak az, hogy megvalósíthatatlan. És ez talán nem is baj.
Én csendes vagyok, ő hangos. Én kitartó, ő talpraesett. Én óvatos, ő bátor. Én megfontolt, ő spontán. Önmagunk meghatározása elképzelhetetlen mások nélkül, hiszen társas lények vagyunk. Nincs olyan nap, hogy ne hasonlítanánk össze magunkat valamilyen szempont szerint másokkal.
Bár ez lehet tudatos, de önmagunk másokkal való összemérése a legtöbbször annyira automatikus, hogy szinte nem is érzékeljük. Ez hasznos folyamat: segít minket abban, hogy elhelyezzük magunkat a világban, körvonalazzuk különféle szerepeinket. Mint ahogy abban is, hogy magunkról, másokról és az életünkről alkotott elképzeléseinket és vélekedéseinket keretek közé rendezzük.
Gondoljunk csak arra, hogy mennyi minden van, amiről szeretnénk megtudni, hogy másokhoz képest hol állunk. Például ahhoz, hogy megtudjam, mennyire vagyok zárkózott, halk szavú vagy gyors gondolkodó, össze kell magam hasonlítani másokkal. Minden olyan esetben, amikor a tulajdonságaink, képességeink nem mérhetők, de mégis szeretnénk visszajelzést kapni ezekről, összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ezt a tendenciát nevezi a szociálpszichológia társas összehasonlítás elméletének.
A kulcsszó az önreflexió
Alapvetően emberi beállítottság, hogy szinte szüntelenül összehasonlítjuk magunkat másokkal a legkülönfélébb vonatkozásokban. Felfelé való összehasonlításról beszélünk, amikor olyasvalakivel hasonlítjuk magunkat össze, akit jobbnak (gazdagabbnak, vonzóbbnak vagy sikeresebbnek) ítélünk meg magunknál. Lefelé összehasonlítás esetén olyannal hasonlítjuk magunkat össze, akit kevésbé jónak ítélünk meg, mint önmagunkat.
Amíg a kedvező eredményű összehasonlítás - rövid távon - elégedettebbé tesz minket, a kedvezőtlen, többnyire keményebb munkára ösztönöz. Az összehasonlítás tehát mindennapjaink része. Az erősségeinket és gyengeségeinket is ezáltal ismerhetjük meg. Mint ahogy az egyediségünket is csak másokkal összevetve vagyunk képesek meghatározni. Ez utóbbi különösen hangsúlyos a személyes márkaépítés során.
Most ne azon tanakodj, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.
Ernest Hemingway
A probléma tehát nem a másokkal való összehasonlítással van. Az összehasonlítást nem kerülhetjük el, egész egyszerűen így vagyunk huzalozva. A cél nem az – és nem is lehet az -, hogy ne hasonlítsuk magunkat máshoz, sokkal inkább az, hogy csináljuk jobban. Úgy, hogy tanulhassunk és fejlődhessünk ezáltal. Ezért sem mindegy hogyan tesszük ezt, kivel, miben és mikor mérjük össze magunkat. Mint ahogy az sem mindegy, mit kezdünk azzal a különbséggel vagy hasonlósággal, amit észlelünk magunk és mások között.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
Kép: innen.
