Tanuljunk Picassotól!

Pablo Picasso elképesztő tudatossággal alkalmazta a személyes márkaépítés alapelveit, még azok megfogalmazása előtt. Nemcsak a festészetben, de a saját márkája építésében is zseni volt. A neve lerövidítésétől kezdve, az élete második felében, Dél-Franciaországban készült matrózcsíkos pólós fotókig, melyek csak a Mester szelekciója után kerülhettek a nyilvánosság elé. 

Ezek a mozzanatok azonban csak a mindenki számára rögtön érzékelhető felszínt jelentik. Emellett Picasso életének számos mozzanatában tetten érhető a tudatos építkezés. Például remekül pozicionálta – és újrapozicionálta - magát, kiválóan építette kapcsolatrendszerét, ezáltal mélyreható ismereteket szerezhetett saját iparágáról, a művészeti piacról is. De nem is szaporítom tovább a szót, nézzük mit tanulhatunk a kubizmus atyjától!

Légy a szakmád mestere!

Picasso a klasszikus akadémiai stílus elsajátításával kezdte pályafutását, a barcelonai Akadémián, majd a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött csaknem egy évet. Egyszer egy újságírónak azt nyilatkozta, hogy tizennégy évesen már úgy festett mint Raffaello, de egész pályája arról szólt, hogy mindezt miként felejtse el. “Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.” – a Picasso idézet természetesen nemcsak a festészetre igaz, de a karrier- és márkaépítésre is.

Találd meg a saját eszközeidet!

Madridi és barcelonai tanulmányai után többször járt Párizsban - a kor művészeti központjában -, ahol művésszekkel és műkedvelőkkel illetve műkereskedőkkel is megismerkedett. Többek között Ambroise Vollard-dal, Párizs egyik legjelentősebb galériásával is kapcsolatba került. A kapcsolatot az a gesztus is elmélyítette, hogy Picasso megfestette Vollard portréját.

A portréfestés nemcsak művészeti tevékenység, hanem jónéhány esetben a kapcsolatépítés eszköze is volt Picasso számára. Persze a különböző társadalmi események és vacsorák is jelentős szerepet játszottak kapcsolati hálójának alakításában. Saját bevallása szerint a legtöbb kapcsolatot és barátságot vacsoraasztalok mellett kötötte, nem pedig kiállításokon “szakmázva”.

Nem kell, hogy mindenki szeressen

Kétségtelen, hogy Picasso újításait gyakran érte kritika. Az Avignoni kisasszonyok című képe – ami azóta a kubizmus emblamitukássá vált darabja lett - 1907-es bemutatója pedig kifejezetten botrányosra sikerült. Picasso még Vollard támogatását is elvesztette, viszont egy másik gallériás, Daniel-Henri Kahweilerét elnyerte.

Kahweilerrel pedig egy egész más értékesítési stratégiát követtek: az elkészült művek innentől már csak egy olyan szűk és műértő, nem mellesleg gazdag gyűjtőkből álló kör számára voltak megtekinthetőek. Ezzel Picasso személyes márkáját a prémium kategóriába emelték.

Kísérletezz, újíts!

Sokan vallják, hogy ami bevált azon nem kell változtatni. Azonban az biztos, hogy Picasso nem tartozott ebbe a táborba. “Mindig olyan dolgokat csinálok, amiket nem tudok. Így leszek képes végül megcsinálni azokat.” – vallotta. Ez az újító, kísérletezeő szellem azonban nem csak a stílusváltásaiban nyilvánult meg. A festés mellett szobrokat formált, színházi díszleteket tervezett, de az írást is kipróbálta, spanyolul és franciául írt verseket és színdarabokat.  

Picasso életútja - melyből most csak néhány pillanatot villantottam fel - egy újabb bizonyítéka annak, hogy az énmárkaépítés nem egy újkeletű ‘hóbort’, hanem régi jelenség. A gyakorlatban is többször sikerrel teszteld alapelvekkel, melyeket akkor sem árt tudatosan és következetesen alkalmazni, ha éppen korod géniusza vagy.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!