Hogyan ne legyél unalmas?

Bár az unatkozás növelheti a kreativitást, mások társaságában ez mégsem szerencsés állapot.

Volt már olyan beszélgetőpartnered, aki egyszerűen... unalmas volt? Folyamatosan csak beszélt és beszélt, te pedig közben azon gondolkoztál, mit kellene még elintézned, mi minden mást csinálhatnál vagy egész egyszerűen csak azt kívántad, bárcsak befejezné már és odébb állna.  De vajon mitől lesz valaki unalmas? És hogyan lehetsz biztos benne, hogy nem te vagy az, aki másokat untat?

Mark Leary szociálpszichológus és kutatócsapata vizsgálataik alapján arra jutottak, hogy a tartalom és a stílus egyaránt számít. Ezzel persze még nem sokra megyünk, azonban ennél kézzelfoghatóbb eredményeket is közzétettek a kutatók. Néhány praktikus javaslatot is megfogalmaztak és kategorizálták azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján unalmasnak ítélünk valakit. Elsőként nézzük, melyek ezek és mit értenek a kutatók a különféle kategóriák alatt:

• Negatív egocentrizmus: "negatív és folyton panaszkodó, a saját problémáiról beszélő, mások iránt érdektelenséget mutat".
• Banalitás: "Magától értetődő vagy felszínes dolgokról beszél, csak egy téma iránt érdeklődik, ugyanazokat a történeteket és vicceket ismételgeti újra és újra".
• Érzelemmentesség: Kevés lelkesedés, monoton beszédstílus, nagyon kevés szemkontaktus.
• Lassúság: "Lassú beszéd, a válaszok előtt sokáig tartó szünetekkel és sokáig tart, amíg elmondja a mondandóját, elhúzza a beszélgetést."
• Passzivitás: Kevés mondanivalója van, nincs véleménye, túlságosan kiszámítható vagy túlságosan hajlamos arra, hogy megpróbáljon megfelelni annak, amit mindenki más mond.
• Önmagával való foglalkozás: Mindig csak magáról beszél, minden csak róla szól.
• Túlzott komolyság: Komoly témák, túlzott komolysággal és mosolytalansággal kombinálva.
• Átlátszó hízelgés: "Amikor valaki próbál vicces vagy kedves lenni, hogy másokat lenyűgözzőn".
• Felszínesség: Amikor olyan dolgokat tesz valaki, amelyek zavarják a beszélgetést, túl könnyen elterelődik a figyelme, és túl sok a semmit mondó fecsegés.

Azt már tudjuk, hogy milyen viselkedési módokat ajánlott elkerülnünk, de vajon mit tehetünk azért, hogy érdekesebbek legyünk. A kutatócsoport ehhez a kérdéskörhöz is hozzájárult néhány javaslattal: 

Kerüld a puffogást!

Ahogy arra a kutatók is rámutattak azok az emberek akiket érdekesnek találnak mások, több információval járulnak hozzá a beszélgetéshez és többet árulnak el érzéseikről is. De - és ez egy fontos de - kevesebbet panaszkodnak. Ezért a bosszankodást hagyd inkább másra. Ha magadról beszélsz, kerüld a panaszkodásba burkolt dicsekvést, helyette inkább oszd meg azt, hogy a személyes vagy szakmai életed történéseiből mit tanultál, milyen tanulságokkal járt számodra. 

Ne csak beszélj, hanem kérdezz is!

Ha kérdezünk az emberek többsége beszél. Különösen akkor, ha a kérdésünk kissé meglepő és személyes. Fontos az is, hogy ne terheljük túl a másikat, a beszélgetés ne váljon egyoldalúvá, egyik irányba sem. A kutatók ugyanis azt is megállapították, hogy a túl sok kérdés is unalmassá tehet egy beszélgetést.

Ne magadat, hanem a helyzetet vedd komolyan!

A tényleges figyelem a kapcsolatépítés egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – eszköze, hiszen jelentős szerepet játszik a bizalom kialakulásában és mélyebb megértést tesz lehetővé mind a két fél számára. Emellett, ha ténylegesen figyelsz a másikra, akkor az unalom első jeleit is hamarabb észreveszed és még időben változtathatsz a beszélgetés menetén. 

Sajnos a tudósok egy kulcsfontosságú dologra nem tudtak gyógyírt találni: arra, hogyan kell befejezni egy unalmas beszélgetést.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!