A melltű-diplomata
Legyen rajtad mindig valami, ami megjegyezhető! - megfontolandó tanács, ha az énmárkád építed. De vajon hogyan került a diplomácia eszköztárába egy olyan jellegzetes női darab, mint amilyen egy melltű ?
Madeleine Albright mindig is nagy kedvencem volt. Ugyanis, nyílt stílusával, szókimondásával mindig is rácáfolt a diplomatasághoz kapcsolódó képzetekre. Bár nem készült diplomatának és viszonylag későn kezdett karrierje építésébe, mégis ő lett az első nő, aki betölthette Amerikában a külügyminiszteri posztot. Emellett, több sikerkönyv szerzője, az amerikai Demokrata párt megbecsült tagja, élete végéig pedig saját cégében adott stratégiai tanácsokat. A rá jellemző szókimondó stílust pedig legismertebbé vált mondása jól példázza:
A pokolban van egy különleges hely azon nők számára, akik nem segítenek más nőknek.
Kitartása és rendkívüli életútja nemcsak a nők, hanem férfiak számára is inspiráló lehet. Élete szinte kész regény, mely akár egyetlen mondatba is összefoglalható: menekültként a külügyminiszteri székbe. Nézzük, mit tanulhatunk tőle!
Ismerd az erősségeid!
Madeleine Albright, pontosabban Marie Jane Albright - hiszen hivatalosan soha nem vette fel a Madeleine nevet - 1937-ben Prágában született. Nem sokkal később az erősödő és egyre agresszívabbá váló nácizmus miatt a családnak menekülnie kellett. A háborús éveket Londonban vészelték át, majd Prága érintésével Belgrádba költözött a család, mivel Albright édesapját Csehszlovákia jugoszláviai nagykövetévé nevezték ki. Azonban, a mélyen demokrata meggyőződésű családnak néhány év múlva a kommunista hatalomátvétel miatt újra menekülnie kellett.
1948-ban érkeztek meg az Amerikai Egyesült Államokban, majd a politikai menekült státusz megszerzése után Denverben telepedtek le. Ahogy Albright egy interjúban elmondta, menekültek gyerekeként megtanulta a problémás helyzetek megoldását és elsajátítania az alkalmazkodás képességét. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy a középiskola elvégzése után, ösztöndíjasként tanulhatott politikatudományt a Wellesley College-ban. De gyors helyzetfelismerő képessége és rugalmassága a későbbi években is rendkívül hasznosnak bizonyult.
Első a család
Albright az egyetem alatt a Denver Postnál gyakornokoskodott, itt ismerte John Albright-ot férjét, akivel közvetlenül a diplomaosztó után összeházasodtak. Férje munkája miatt sokat költöztek, míg végül 1962-ben úgy tűnt, hogy az ekkor már négytagú család Georgetown-ban megállapodik. Albright be is iratkozott a Johns Hopkins Egyetemre, ahol orosz és nemzetközi ügyekre specializálódott. A tanulmányait már a New York-i Columbia Egyetemen fejezte be három gyerekes anyukaként, mivel család újraköltözött. Később itt szerezte meg doktori fokozatát is, immár háromgyerekes anyukaként.
A költözések sorozata azonban, ezen nem szakadt meg, a család ismét költözött, ezúttal újra Washingtonba. Albright prioritási listájának élén a család és a gyereknevelés állt hosszú éveken keresztül. A politikába csak akkor kapcsolódott be, amikor a gyerekek már nagyobbak lettek, a családi háttér ismeretében egyáltalán nem meglepő módon, egyre aktívabb tagja lett a Demokrata Pártnak. Később Edmun Muskie szenátor törvényhozási főtanácsadójaként- ekkor 1976-ot írunk -, majd korábbi tanára, Zbigniew Brzezinski mellett, a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozott.
Tudj újrakezdeni!
Az 1982-es év igen kellemetlen meglepetést tartogatott a 45 éves Albright számára. 23 év házasság után férjével külön váltak. A válás nagyon megviselte Albrightot, de semmiképp sem akarta, hogy lányai miatta aggódjanak. Ezért, és az új kezdet jegyében, belevetette magát a tanításba, a Georgetown University tanára lett: a nemzetközi kapcsolatok rejtelmeibe vezette be a hallgatókat. Egy apró érdekesség, hogy a Bush-kormányzat későbbi külügyminiszterét Condoleezza Rice-ot is tanította.
Egyetemi tanári tevékenységének és persze aktív közéleti tevékenységének köszönhető, hogy 1984-ben Geraldine Ferraro, majd négy évvel később Michael Dukakis elnökválasztási kampányát is segítette külügyi tanácsadóként. 1993-ban nevezték ki az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetének. Magasrangú diplomatanőként nem volt könnyű helyzetben, hiszen nem egyszer egyedüli nőként volt jelen a szobában. Szókimondó stílusa, gyors helyzet felismerő képessége és fanyar humora igen jól jött ezekben a helyzetekben.
Az ikonikus melltűk
Ráadásul a diplomácia eszköztárát is kiegészítette egy jellegzetesen női darabbal. Ekkor kezdte el gyűjteni és tudatosan viselni a legkülönbözőbb melltűket, melyek védjegyévé és kommunikációs eszközévé is váltak. Az iraki sajtó ugyanis egy tárgyalás-sorozat közepén kígyóhoz hasonlította. Erre Albright másnap egy kígyót formázó brossot viselve jelent meg a hivatalos találkozókon.
A melltűk később az amerikai külpolitikában is szerepet kaptak, hiszen Bill Clinton 1997-ben Albrightra bízta a külügyi tárca vezetését. Albright, erről így írt könyvében: "Szinte ... elképzelhetetlen volt, hogy egy három gyerekes anyuka, aki 39 éves koráig nem végzett semmilyen kormányzati munkát az amerikai kormányzat egyik legmagasabb tisztségét betöltő nő legyen. Soha nem gondoltam volna, hogy az leszek, ami lettem."
Albright melltűi különösen érdekesek, hiszen nemcsak a karakteréhez tesznek hozzá, hanem rendszerint az éppen aktuális üzenetét is közvetítik, hiszen a véletlen adta lehetőséget Albright tudatosan kommunikációs eszközzé formálta. A bross kollekció ma már több mint háromszáz darabot számlál és többször is kiállították a gyűjteményt, illetve a melltűket bemutató kötet is készült. Az alábbi interjúban ékszerekről, diplomáciáról és női jogokról beszél az Egyesült Államok első női külügyminisztere. A rá oly jellemző szókimondással és humorral:
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
