Sztárséf a laborban
Hogy kerül Heston Blumenthal, a különös étel-kreációiról híres sztárséf egy kísérleti laboratóriumba? És mi köze mindennek a márkaépítéshez?
Gyanítom, hogy ezen szeles, hűvös napon - mint ahogy én is - sokunk álmodozik arról, hogy milyen jó lesz majd a vízparton ücsörögni. A kék vízen megcsillan a napsütés, kezünkben egy adag rózsaszín fagyi, szinte érezzük is a hűvös gyümölcsös ízt. A szánkhoz emeljük a fagyit és... állj, valami nincs rendben. Mintha halízű lenne?! Hogyan reagálnál erre a helyzetre?
Azt nem tudom, hogy az időjárás mekkora szerepet játszott az eseményekben, de a University of Sussex kutatói is elképzelték ezt a helyzetet. Ugyanis, igencsak foglalkoztatta őket az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha az előzetes várakozásaink és a valóság között eltérést tapasztalunk. Ezért, felkeresték Heston Blumenthal-t, a zseniális séfet, hogy kreáljon a kísérletükhöz egy füstölt lazacos jégkrémet, mely megjelenésében egy epres fagyihoz hasonlít. Majd, ahogy az illik vendégeket toboroztak az ételkóstolóhoz.
A kutatók az ételkóstoló vendégeit azaz a kísérlet résztvevőit, két csoportra osztották. Az egyik csoport úgy tudta, hogy egy sós habot fog kóstolni, míg a másik csoportnak azt mondták a kutatók, hogy eper fagyi van a tányérjukon. Az első csoport tagjai, akik sós ízre számítottak, remeknek ítélték Blumenthal fagyi-kreációját, míg a másik csoport tagjai enyhén szólva is meglehetősen fanyalogtak. Előzetes várakozásaik miatt ugyanazt az ételt szélsőségesen másként értékelték a két csoport tagjai.
Az eltérő megítélések hátterében az áll, hogy előzetes várakozásaink hatással vannak ítéleteinkre. Ugyanis, tapasztalataink minősítéséhez, előzetes várakozásaink szolgálnak referenciapontként. Hasonló következésekre jutott egy másik kísérlet is, amiben a kutatók az elnevezések és az illatok észlelésének összefüggéseit vizsgálta. Úgy tapasztalták, hogy egy illatot kellemesebbnek ítélünk, ha pozitív az elnevezése, mintha semleges vagy negatív a hozzátársított szó. Ez az állítás azonban, nemcsak az ételek és az illatok esetében állja meg a helyét, hanem az ár és minőségi elvárásaink összefüggésében is.
A magas árat általában a minőséggel társítják az emberek, ezzel a marketingesek többsége már régen tisztában van. Ayelet Gneezy és munkatársai azonban, arra is felhívják a figyelmet, hogy a magasabb ár egyben magasabb minőségi elvárásokat is teremt. Bár hajlamosak vagyunk egy magasabb árú terméket jobb minőségűnek ítélni, de ha a tapasztalataink rácáfolnak erre, akkor a valós minőségénél jelentősen alacsonyabbra értékeljük azt. Ez fordítva is igaz: ha egy termék alulárazott, akkor az értékelése nem fogja tükrözni a valós minőségét.
Röviden, ha az előzetes várakozásaink és a tapasztalataink között szakadék tátong, akkor előzetes várakozásainkhoz képest ellentétes előjelű lesz az ítéletünk. Ha pedig ezek egybevágnak, akkor meg- és felerősítik előzetes vélekedéseinket. Ennek megfelelően, a magas minőségi várakozásokat keltő marketing vagy reklám pozitívan hathat a termékünk, a szolgáltatásunk vagy a személyünkhöz kapcsolódó ítéletekre. De csak akkor, ha nem távolodik el a valóságtól. Erre pedig nem árt rendszeresen emlékeztetnünk magunkat.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
Kép: innen.
