Útikalauz halogatás ellen

A halogatás mindannyiunk számára ismerős jelenség, hiszen mindenkivel előfordult már, hogy tologatta az elvégzendő feladatait. De vajon, mi a halogatás ellenszere?

Mindenkivel megesik, hogy tologatja maga előtt a feladatokat, utolsó pillanatra hagyja a teljesítésüket vagy éppen a  ihletett pillanatra vár. Időnként mindannyian halogatunk, de ha az 1980-as évek elején rendeztek volna halogatási világbajnokságot, gyanítom, Douglas Adams jó eséllyekkel indult volna a versenyen. Ekkor ugyanis a “Galaxis útikalauz stopposoknak” című könyv szerzőjének nem igazán ment az írás.

Szeretem a határidőket. A suhanó hangjukat ahogy tovaszállnak. - Dougles Adams 

Azzal együtt sem, hogy a kreatívitás érdekében a tudatos halogatás taktikáját is bevetette. Ennek szellemében meglehetősen hosszú időt töltött a fürdőkádjában. Mivel korábbi tapasztalatai szerint, legjobb ötletei a fürdőszobában születtek. Azonban, ezuttal a stratégia nem igazán működött. Ha végre homlokon csókolta a múzsa, kikászálódott a kádból, ám mire az íróasztalához ért, elillant az ihlet. Így nem volt más választása, mint visszatérni a fürdőszobába és ismét elmerülni a habok között. A napok teltek, a teleírt lapok száma azonban nem növekedett, viszont Adams feszültsége egyre inkább nőtt.

Miután a fürdőkúra ez esetben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Adams úgy döntött, hogy egy néhány hetes vidéki kiruccanást iktat be a programjába. Elvégre, a helyszínváltoztatás jót tesz a munkamorálnak. Az út bizonyos szempontból nem sikerült rosszul, hiszen összebarátkozott szállásadóival, így az idő nagyobbik részét kellemes társaságban poharazgatással töltötte. A leadási határidő viszont vészesen közeledett, azonban Adams a könyvvel nem sokat haladt, mindössze 25 oldalt és egy nagy adag frusztrációt hozott össze magának.

Ahogy az Adams esetéből is kiderül, még a legjobbak is halogatnak. A kérdés az, hogy miért? Lustaság, az önfegyelem vagy épp a munkamorál hiánya? Timothy Pychyl és Fuschia Sirois pszichológusok szerint egyik sem. A kutatópáros vizsgálatai szerint, a halogatás nem a munka, hanem a negatív érzelmek elkerüléséről szól. Azokat, a feladatainkat halogatjuk, amik szorongást és zavart okoznak vagy éppen untatnak bennünket. Épp ezért a halogatással való megküzdés kulcsa nem az időmenedzsment vagy a munkamorál javításában rejlik.

De akkor mégis mit tehetünk? Az idevágó kutatások alapján három területen van tennivalónk. Az egyik, érzelmeink megértése és kezelése. Ugyanis, az esetek egy jó részéért a perfekcionista hozzáállásunk, illetve alacsony önértékelésünk a felelős. Ezért már az is csökkentheti a halogatási hajlandóságunkat, ha emlékeztetjük magunkat: a halogatás emberi dolog, ezért kisebb vagy nagyobb rendszerességgel mindenkivel megesik.

A jó időzítés félsiker, ahogy mondani szokták. Ez különösen igaz akkor, ha a halogatás leküzdéséről van szó. A kutatások szerint a halogatók többsége éjjeli bagoly. Ha te is ebbe a típusba tartozol, akkor sokat segít, ha a fontosabb feladataidat a nap egy későbbi szakaszára és nem a munkanap elejére időzíted. Hiszen, ha az időzítés megfelel a saját ritmusodnak, jobban fogod elvégezni a feladataidat és kisebb valószínűséggel halogatod azokat.

Végül, de nem utolsó sorban, a halogatásnál vonzóbb opcióvá válhat a haladás, ha mások is jelen vannak. Hiszen ez arra is folyamatosan emlékeztett, hogy mások számítanak ránk.  Ezt végül Adams is megértette. Hiszen a kézirat úgy készült el határidőre, hogy szerkesztője néhány héten keresztül mellette ült egy hotelszobában és reggeltől, estig figyelte, ahogy ír.

Ha hasznosnak találtad az írást, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez, klikk ide!