Az önismeret tudománya
Önismeret nélkül nem lehet erős és hiteles énmárkát építeni. De vajon, hogyan tehetünk szert megfelelő tudásra magunkról?
Az énmárka építése a személyes erősségek, sikerek, értékek meghatározásáról és megjelenítéséről, valamint másokra gyakorolt hatásának tudatosításáról szól. Nem instant gyógyír, hanem kitartó és következetes munka, tudatos építkezés. Nem az önmagért való hírnév megszerzése, hanem a 'szelektív hírnév' kialakítása a cél, ahol az ismertség és az elismertség kéz a kézben jár.
A fentebbiekből az is következik, hogy személyes és szakmai tulajdonságaink ismerete nélkül nem lehet hiteles énmárkát építeni. Tehát némi önismeret alapvető, ha az énmárkád formálásáról van szó. A probléma csak az – ahogy arra Simine Vazire pszichológus kutatási eredményei is rámutatnak -, hogy bizonyos vonásainkat képesek vagyunk feltérképezni, míg vannak olyan tulajdonságaink is, amiket nem feltétlenül vagyunk képesek megfelelően megítélni.
Vazire a már megidézett kutatása során arra kérte az embereket, hogy értékeljék magukat és négy barátjukat egy-egy személyiségvonás mentén (például érzelmi stabilitás, intelligencia, kreativitás, önbizalom, stb.). Majd a kutatás résztvevőit olyan személyiségtesztek kitöltésére kérte, amik ezen vonások mérését tették lehetővé. Így módjában állt összehasonlítani, hogy a résztvevők vagy azok barátai ítélték meg pontosabban az adott személy tulajdonságait.
A jó hír az, hogy érzelmi stabilitásunkról a legpontosabb elképzelésekkel mi magunk rendelkezünk, például akkor amikor azt kell megítélnünk, hogy mennyire szoronganánk egy nyilvános beszéd alkalmával. Azonban, a magabiztosságunk mértékét már csak közel hasonló mértékben vagyunk csak képesek megjósolni, mint a barátaink vagy egy idegen esetében, akivel néhány perccel azelőtt találkoztunk. Amikor pedig arról van szó, hogyan teljesítünk egy intelligencia- vagy kreativitás teszten, akkor mások pontosabban képesek megjósolni a teljesítményünket.
Más szavakkal, azokról a személyiségjegyeinkről, amelyek mások számára nehezen megfigyelhetőek – mint amilyen az érzelmi stabilitásunk - képesek vagyunk pontos képet alkotni. Azonban, a mások számára könnyebben hozzáférhető és megfigyelhető tulajdonságaink egy jó részéről nincs mélyebb tudásunk, mint a környezetünknek. Az olyan nagyra értékelt tulajdonságokkal kapcsolatban – mint amilyen az intelligencia vagy a kreativitás – megbízhatatlanok forrásnak bizonyulunk.
Valószínűsíthetően azért, mert szeretnénk, hogy mások okosnak vagy éppen kreatívnak gondoljanak bennünket. Ez lehet az oka annak is, hogy következetesen túlbecsüljük saját intelligenciánkat vagy éppen nagylelkűségünket, mivel ezek kívánatos tulajdonságok. A társadalmilag kívánatos személyiségvonások tekintetében pedig elfogultak vagyunk magunkkal szemben. Ráadásul, minél objektívebbnek gondoljuk magunkat, annál kevésbé vagyunk tudatában az elfogultságunknak.
A kérdés már csak az, hogyan lehet leküzdeni ezeket az akadályokat, milyen módszerekkel tehetünk szert mégis megfelelően pontos képre magunkról?
Az egyik igen hatékony módszer, ha használati utasítást készítesz magadról. Ez sokat segít abban, hogy megértsd mi az, ami a legjobbat (és a legrosszabbat) hozza ki belőled. Emellett ez a módszer az önismeretedet is mélyíti. De még ennél is hatékonyabb, ha a ‘használati utasítás’ megírására megkérsz néhány olyan embert, akik jól ismernek téged és érdekeltek abban, hogy fejlődj és jobbá válj.
Ha pedig nem írnál magadról, akkor tudatosan keresd azokat a helyzeteket, amikor több forrásból is kaphatsz visszajelzést, például kipróbálhatod Robert Quinn és kutatócsoportjának módszerét. Vazir kutatási eredményei ugyanis arra is felhívják a figyelmet, hogy egyetlen barát vagy ismerős csak egy kicsivel képes jobban megítélni az intelligenciánkat vagy kreativitásunkat, mint mi magunk, azonban négy ismerőstől kapott visszajelzés alapján már sokkal pontosabb képet kaphatunk.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
