Ne ítéld meg magad!

Az énmárkád a minőségtől lesz az, ami. Attól a minőségtől amit és ahogyan csinálsz. De mit tehetünk, ha mi magunk kételkedünk a teljesítményünk minőségében?

Gyanítom, veled is előfordult már, hogy úgy érezted valami nagyszerűt hoztál létre, aminek sikere lesz, de az elismerés csak nem akart megérkezni. Míg máskor azt gondoltad, hogy éppen belefér a vállalható kategóriába és mások kiemelkedőnek ítélték. Ellentmondásos furcsa helyzetek ezek, melyek zavart okoznak és gyakran bénultsághoz vezetnek. Ezt Agnes de Mille maga is megtapasztalta. De ki ő és mit tanulhatunk a történetéből? A válaszért látogassunk el a múlt század New Yorkjába.

De Mill amióta csak az eszét tudta a színpad vonzásában élt, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ebbe a világba szinte beleszületett. Édesapja és nagybátyja filmrendezőként kereste kenyerét, nagyszülei pedig színdarabokat írtak. A kis Agnes arról álmodozott, hogy sikeres színésznő válik belőle. Álma azonban nem úgy vált valóra ahogy azt elképzelte. Ugyanis, a színészi pályától eltanácsolták, mondván “nem elég csinos” hozzá.

Ekkor döntött úgy, hogy ha színésznő nem lehet, akkor táncolni fog, hiszen a színészet mellett ez volt az, ami már kisgyerekként is érdekelte. A bökkenő csak az volt, hogy szülei ezt nem tekintették életképes karrierlehetőségnek. Történt azonban, hogy húga lábprobléméjának megoldására balettórákat javasolt a család orvosa, Agnes is kapva kapott a lehetőségen és maga is a balettrúd mellé állt.

Igen gyorsan kiderült, hogy Agnes adottságai nem éppen ideálisak a baletthez. A hiányosságait azonban kitartással és kreativítással pótolta, kidolgozott egy sajátos stílust, ahol a mozdulatok mellett a színészi játék, a karakter megjelenítése is komoly hangsúlyt kapott. Innovatív megközelítésének és londoni tánctanulmányainak következtében a harmincas évek végén az American Ballett Theatre társulatához csatlakozhatott, mint táncos-koreográfus.

Amikor de Mille, 1943-ban az 'Oklahoma!' című zenés showt koreografálta maga sem gondolta volna, hogy épp ez lesz az a koreográfia ami meghozza a rég áhított áttörést. Ekkor már több darabot koreografált és bár maga elégedett volt a darabokkal, ezek nem keltették fel a közönség érdeklődését. Az 'Oklahoma!' azonban más volt, a bemutató után jó előre elkeltek a jegyek, az emberek özönlöttek az előadásra. Röviden az elismerés végre megérkezett. De Mille mégsem tudta élvezni a váratlan, de rég várt sikert, igen csak vegyes érzések kavarogtak benne:

„Az Oklahoma! sikere váratlan és meglepő volt, már csak azért is, mert nem gondoltam különösebben kiemelkedőnek, ráadásul az azt megelőző munkáimra, amiket sokkal jobbnak gondoltam, kevesebb figyelem jutott. Ettől teljesen összezavarodtam, már nem bíztam a saját értékítéletemben.”  

De Mille, hogy kétségein úrrá legyen felkereste példaképét és pályatársát Martha Graham-et: “Bevallottam neki, mindig is kiváló akartam lenni, de nem hiszem, hogy valaha is elérem ezt.”   

És, hogy mit tanácsolt Graham?  “Nem a te dolgod megítélni, hogy mennyire vagy jó, vagy mennyire értékes amit csinálsz, ne hasonlítsd össze magad másokkal. A te feladatod az, hogy tedd a dolgod úgy ahogy csak te tudod.” 

De Mill megfogadta Graham tanácsát és élete végéig koreografált, az amerikai zenés színház meghatározó alakjává vált.

Ha tetszett a poszt csatlakozz a Personal branding közösséghez a Facebookon vagy az Instagramon!