A testbeszéd mítosza

Sokan állítják, hogy a hatékony kommunikáció 93 százalékban nem a szavakon múlik. De vajon valóban így van ez?

Biztosan te is találkoztál már azzal az állítással, hogy a szavaknak pusztán elenyésző szerepe vana személyes kommunikációs helyzetekben. De vajon tényleg igaz ez az állítás és honnan ered a 93:7 arány? Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, forgassuk vissza az időkerekét egészen 1967-ig, és lessünk be egy kaliforniai pszichológiai laboratórium ablakán.

A laboratóriumban éppen egy kísérlet zajlik. Albert Mehrabian és Morton Wiener, a kísérletet vezető két tudós jelzőket (például kedves, undok, őszinte, hazug, stb.) sorol fel más és más érzelmi töltetű hangsúlyozással a kísérlet résztvevőinek. Minden szó elhangzásakor egy képet is megmutatnak, a képen szereplő arckifejezések váltakozva illusztratív jellegűek vagy épp ellentétesek az elhangzottakkal. A résztvevők feladata pedig az, hogy megítéljék a képen szereplő alakok szándékait.

A kísérlet eredményeképp a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy bizonyos körülmények esetén, az ítéletalkotásban rendkívül hangsúlyos szerepet játszanak a nem verbális jelzések - a résztvevők leginkább a látható arckifejezéseket vették figyelembe (55%), ezt követte a hanghordozás (38%) -  és a szavaknak igen csekély szerep jut (mindössze 7%).  

Tetszetős és könnyen megjegyezhető eredmények, így nincs is mit csodálkozni azon, hogy rendkívüli népszerűségre tettek szert a kutatópáros megállapításai. A bökkenő csak az, hogy egy igazán lényeges információ elsikkadt az idők során. Nevezetesen az, hogy ezek az arányszámok csak bizonyos feltételek esetén érvényesek.

Még pedig akkor, amikor a szóbeli közlés és a nonverbális jelek – hanghordozás, arckifejezés, testbeszéd, stb. - más üzenetet közvetítenek. Gondoljunk csak arra a helyzetre, amikor egy konferencia szünetében valaki egy óriási ásítás kíséretében megjegyzi “rendkívül érdekes volt az előadás”. Senkinek sem okoz nehézséget annak megértése, hogy az illető az előadást borzasztó unalmasnak találta.

Tehát, a nem verbális gesztusok csak akkor élveznek elsőbbséget a verbális jelzésekkel szemben, ha köztük eltérés tapasztalható. Azonban - ahogy arra Albert Mehrabian is később felhívta a figyelmet  -, ha a szavak és nem verbális jelzések között nincs ellentmondás, akkor az előbbieknek vagyis a szavaknak jut nagyobb rész a figyelmünkből.

Ezen a ponton, jogosan vetődik fel a kérdés: ha hatékonyabban szeretnénk kommunikálni, akkor a nem verbális gesztusainkra figyeljünk inkább vagy a szavak gondos kiválasztásával foglalatoskodjunk? A válasz az, hogy a hatékony és hiteles kommunikáció alapja a szavaink és nem verbális gesztusaink közötti összhang, ezért az összhang megteremtésére érdemes törekedni. Ha pedig ez megvan, akkor onnantól a szavaké lesz a főszerep.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!