Fenntarthatóság luxus kivitelben

Hulladékból, sokak által áhított divatcikk. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de igaz. Ismerd meg az Elvis and Kresse sikersztoriját!

A hirtelennek tűnő sikersztorik hátterében általában hosszú évek kitartója munkája áll. Talán azért, mert az a pillanat jól meghatározható, amikor a látszólag független események végre összeállnak egy képpé. Gyakran egy véletlenszerű esemény hatására, egy találkozás, egy beszélgetés, egy élmény és kipattan az ötlet. Az ötlet, amely annyira személyessé válik, hogy még a nehézségek és a kudarcok sem tántoríthatnak el a megvalósítástól. Az elkötelezettség és a kitartó munka beérik és sikerhez vezet.

Nem történt ez másképp, Kresse Wesling, politológussal sem. Weslinget a fenntarthatóság kérdései mindig is foglalkoztatták. Így nem véletlenül keveredett egy környezetvédelemi szabványokról szóló tréningre. Azt azonban még csak nem is sejtette, hogy ez lesz az a képzés, ami örökre megváltoztatja az életét. A tréning óta eltelt másfél évtized, Kresse egy jól menő vállalkozás tulajdonosa, amit partnerével James ‘Elvis’ Henrittel együtt vezetnek. Adódik a kérdés: vajon mi történhetett ezen a bizonyos tréningen, ami ekkora hatással volt rá? Ismerd meg az Elvis and Kresse divatcég történetét!

Véletlenek már pedig léteznek

Az élet úgy hozta, hogy Kresse néhány tűzoltó mellé ült le azon a bizonyos napon és ahogy az ilyenkor megesik szóba elegyedtek egymással. Kiderült, hogy a tűzoltók egy  megoldhatatlannak tűnő helyzetre keresnek megoldást. Nevezetesen arra, hogy a tároláson túl, nem tudnak mit kezdeni a többezer tonnányi elöregedett, használhatatlan tűzoltótömlőkkel.

Kresse érdeklődését olyannyira felcsigázta a probléma, hogy az esemény után egyenesen a tűzoltóőrsre ment. Onnan pedig egy tűzoltótömlővel tért haza londoni bérleményébe. Persze ekkor még fogalma sem volt arról, hogyan mit lehet kezdeni vele. De a tűzoltóknak megígérte megtalálja a megoldást. Az ígéret teljesítése, azonban még egy ideig váratott magára. 

Kresse hiába nézegette a gyönyörű anyagot, az ötlet csak nem akart kipattani a fejéből. Végül egy apró hétköznapi esemény szolgáltatta az ihletett. Elvis öve elszakadt, a problémát pedig orvosolni kellett valahogy. Ahogy ezen töprengett, megakadt a szeme az, akkor már egy ideje velük lakó tűzoltótömlőn és sebtiben lekanyarított egy darabot belőle. A nadrág így a helyén maradt és ráadásképp a már rég áhított ötlet is megszületett.

Az ötlet megvolt, gyorsan el is készítettek néhány mintadarabot, amit ismerőseiknek adtak el. Így eljutott el a hírük a 2007-es Live Earth koncert szervezőihez, akik árusítási lehetőséget kínáltak számukra. A koncerten pedig ötszáz öv talált gazdára. Ez volt az a pillanat, amikor elhatározták mind a ketten a kilépnek a munkahelyükről. Végül is az ötlet szuper, a piacot tesztelték, a cég küldetése sokak számára vonzó, a siker szinte garantált. Azonban, ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Nem várt nehézségek

Ezzel egyidőben  a termékek kínálatát is bővíteni szerették volna, még pedig táskákkal. A tervek elkészültek, már csak a prototípust kellett elkészíteni. Azonban hiába járták végig London összes bőrdíszművesét, a feladatra senki sem vállalkozott. Feladni nem akarták, ezért maguk vállalkoztak a feladatra. A bökkenő csak az volt, hogy egyikük sem tudott varrni és nem igazán találtak olyan varrógépet, ami megfelelő lett volna a tömlők speciális anyagához.

Végül Elvis megtanult varrni és a megfelelő varrógép is meglett, el is készült négy mintadarab. Azonban nem volt elég pénzük a további gyártáshoz. Ekkor Kresse nyakába vette a várost, hogy előrendeléseket szerezzen. Ehhez gyakran idegeneket is megszólított. De nem hátrált, addig mutogatta a táskákat, addig mesélte a történetüket, amíg meg nem találta azt a kétszáz embert, akikre szükségük volt.

Mindeközben a megfelelő gyártót is megtalálták, de a hosszabb távú értékesítésre is megoldást kellett találniuk. Viszonteladókról szó sem lehetett, mivel ők egy igen tetemes részt kiharaptak volna a haszonból. Ez pedig nemcsak a megélhetésüket veszélyeztette volna, hanem azt az elképzelésüket is, hogy a profit felét jótékonyságra fordítják.

Ezért az online értékesítés mellett döntöttek. De igen hamar rádöbbentek, hogy az online marketing önmagában nem elég a boldoguláshoz. Ezért Kresse lett a cég arca: rendezvényekre járt, konferenciákon, meetupokon beszélt a küldetésükről, kapcsolatokat épített. Amikor pedig már úgy tűnt, hogy minden rendeződik, beütött a gazdasági válság, a táskákat bérmunkában készítő üzem bezárt.

Minden rosszban van valami jó

Majdnem csődbe mentek, hiszen ekkora már mind a ketten feladták a főállásukat, a saját vállalkozásukban dolgoztak. Ez volt az a pillanat, amikor saját kezükbe vették a gyártást.  A döntés helyesenek bizonyult, a kitartás meghozta gyümölcsét. Nem sokkal később már műhelyt kellett keresniük és munkatársakat felvenni, hiszen maguk már nem győzték a megrendeléseket.

A fenntarthatóság szempontjait pedig minden lépésnél szem előtt tartják. A műhelyt megújuló energiaforrásból származó áram táplálja, a címkék és csomagolások – a boltokban maradt – cipős dobozokból készülnek. Emellett pedig csak környezetbarát anyagokat használnak a gyártás során.

A felhasznált alapanyagok palettája is folyamatosan bővül.  Így ma már a tűzöltőtömlők mellett, leselejtezett ejtőernyőkből, használt teás- és kávészsákokból is szebbnél-szebb termékek készülnek. 2011-ben pedig a divatiparban keletkezett bőrhulladékok feldolgozásán kezdtek el gondolkozni. Négy évükbe telt, amíg kifejlesztették az ehhez szükséges metodikát.

Ennek köszönhető, hogy nem régiben pedig a Burberry alapítványával kötöttek egy öt évre szóló megállapodást, a divatháznál keletkező bőrhulladékok feldolgozására. Termékeik egyre népszerűbbek, számos elismerést és díjat is nyertek. Kresse pedig folyamatosan keresi az újabb újrahasznosíthatásra váró anyagokat. Nem áll meg hiszen mindennap eszébe jut az a mondat, amit nagymamájától gyakran hallott: Tegyél többet, csináld jobban!

 Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!