A sütifüggő cukrászlány

Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert a végén még valóra válik. A bölcsesség igazságát Christina Tosi maga is megtapasztalta. Cukrász lett, de a valóság nem volt álomszerű. Egy darabig. Ismerkedj meg Tossi sikersztorijával!

“Az anyukám mindig is úgy tekintett a sütésre, mint a gondoskodás egyik megnyilvánulására.”- fogalmazott  Tosi egy interjúban. Ezzel szemben Tosi számára a konyha mindig is a kísérletezés és a szabályszegés terepe volt. Már gyerekként is átalakította és felturbózta a családi recepteket. Már csak azért is, hogy süti addikcióját kielégítse. Titokban pedig arról álmodozott, hogy egyszer saját cukrászdája lesz.

De a család és ő maga is ezt gyerekes álmodozásnak tekintette. Ezért az egyetemen először elektromérnöknek készült, majd fordítónak. De akármennyire is jól ment a tanulás, ő maga nyugtalan volt. Nem tudta elképzelni, hogy mérnökként vagy fordítóként élje le az életét. A gyerekkori álom csak nem hagyta nyugodni. Sütni akart, de már nem csak reményteljes amatőrként.

Álomból, valóság 

Az eszmélés pillanata után, felpörögtek az események. Tosi, amilyen gyorsan csak lehetett elvégezte az egyetemet. Majd összepakolt és New Yorkba költözött, ahol beiratkozott a French Culinary School cukrász karára. Nappal iskolába járt, esténként pedig az Aquagrill étteremben hoszteszkedett. Majd a végzős évek már a neves New York-i,a Bouley-ban találták. Az iskola elvégzése után átigazolt Wylie Dufresne éttermébe, a WD-50-be.

Heti 6 napot dolgozott, de a hetedik napon sem pihent. Szabadnapjain a Saveur magazinnál  szerkesztő asszisztesként tüsténkedett.“Soha sem vettem ki egyetlen szabadnapot sem, annyira izgatott voltam, mindent ki akartam próbálni és én akartam lenni a legjobb.”– nyilatkozta erről az időszakról. Az elkötelezett munka pedig meghozta gyümölcsét. Egyre több szakmai elismerésben részesült, Wylie Dufresne személyében pedig nemcsak főnökre, hanem támogató mentorra is talált. 

Szabályok szorításában

És, vajon hogy érezte magát a valóra vált álomban? A valóság, hogy stílszerű legyek, nem készült rózsaszín vattacukorból. A fine dining világához illeszkedő desszertek elkészítése nem az volt, amire Tosi igazából vágyott. A szigorú szabályok, a mérnöki precizítás, a korlátozott mozgástér egyre inkább nyomasztotta.

Éjszakánként, rossz érzéseit ellensúlyozandó, mint ahogy az egyetemi évek alatt is, hagyományos amerikai házisüteményeket - kekszet, muffint vagy éppen pitét - sütött. Természetesen a saját szája íze szerint, ahogy azt gyerekként is tette. Így született meg a ’crack pie’receptje is, amely később saját vállalkozása emblematikus süteményévé vált.

Szakíts, ha bírsz!

A fiatal cukrász otthon készült süteményeit  boldogan falatozták a kollégák a WD-50-ben. Dufresne pedig azzal hálálta meg a házi kosztot, hogy mentoráltjával hosszas eszmecseréket folytatott, például a tökéletes muffin miben létéről. Tosi egy ponton mégis úgy döntött, hogy búcsút int a WD-50-nek. És ezzel együtt a cukrászkodásnak is.

Irodai munkát vállalt. A munkaadója nem más, mint David Chang, a Momofuku étterem-csoport alapítója. Tosi nappal az adminisztrációval bíbelődött, munka után otthon sütött és ahogy előző munkahelyén, a  munkatársaknak is jutott a házi sütikből. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy itt is mindenki odáig volt Tossi kreálmányaiért. Chang pedig néhány hónap után Tossi elé állt: „Ezt most nem akarom megvitatni veled. Menj a konyhába süss valamit, nem érdekel, hogy mit. Este felszolgáljuk.” 

Ki a komfort zónából!

Tosi szabad kezet kapott, a Ssam Bar (a Momofuku csoport egyik étterme) desszert kínálata kibővült. Az új desszertek pedig akkora sikert arattak, hogy Chang újabb ötlettel áll elő. Úgy látja, hogy a szakmai alapozás évei után, megérett az idő arra, hogy Christina megvalósítsa a saját elképzeléseit, vágyait. Ő pedig szívesen bocsát  rendelkezésére némi induló tőkét ehhez.

Nem sokkal később - egész pontosan 10 évvel ezelőtt - pedig megnyílt a Momofuku Milk Bar. Christina elképzelése - a hagyományos házi sütik újragondolt változatát készítik el, mindenki számára elérhető áron - nem volt tévedés. Azonban a névválasztással hibáztak, hiszen a Momofuku brand teljesen más világot képvisel.  Ez némi zavart okozott a közönségben, így ezt igen gyorsan elhagyják a névből. Helyette a Milk Bar és Tosi személyes brandjét kezdik el építeni.

Csak most kezdődik a tánc

Ennek jegyében 2011-ben megjelenik Tossi első könyve, a Milk Bar receptjeivel és emelett egyre több felkérés érkezik. De a szélesebb szakmai közönség is felfigyelt munkásságára. Egy évvel később már a James Beard Rising Star Chef award  finalistája, 2014-ben pedig el is nyeri ezt a címet. A rákövetkező évben ugyanezen a szakmai fórumon a cukrászoknak játró díjat is elhozza. Mindeközben újabb könyve jelenik meg és a Fox TV főzőshowjában bíráskodik. Ezzel párhuzamosan pedig az online jelenlétüket is erősítik.

A Milk Bar egyre jobban megy, már házhoz szállítást is vállalnak azért, hogy ki tudják szolgálni az egyre növekvő érdeklődést. Természetesen a sütik fejlesztése sem állt meg, újabb és újabb emblematikus típusok kerülnek ki Tossi kezei közül. Ilyen például a meztelen torta, amivel valószínűleg már mindenki találkozott, ha másképp nem is, de a Pinteresten egész biztosan. Vagy a komposzt keksz, amibe az édes hozzávalók mellé, gabonapehely és sós perec is kerül.

Az utóbbi években a Milk Bar-ok száma is megszaporodott, már Las Vegas-ban, Los Angelesben, Washington D.C.-ben és Torontóban is örülhetnek az édesszájú rajongók. Tosi pedig a Netflix Chef’s Table sorozatába is bekerült. És hogy mi várható, mik Tosi további céljai? Erről így nyilatkozott: “Egy kicsi mindenből! Ezen a nyáron újabb üzletet nyitunk Los Angelesben és Washington D.C.-ben. Nem sokára Bostonban is. Ősszel megjelenik az új könyvem “All About Cake” címmel.  A Milk Bar 10. születésnapja is idén van. Ez kissé vadul hangzik, de itt vagyok és készen állok rá!”

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!