A labda varázslója
Az NBA történetének legsikeresebb kosarasa, sokak szerint minden idők legjobb játékosa. A napokban 55. születésnapját ünneplő kosaras legendától, Michael Jordantől sokat tanulhatunk sikerről és kudarcról is.
Hatszoros NBA bajnok, tizennégyszer All Star kiválasztott, hatszor a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, tízszeres gólkirály, ötször volt az év legértékesebb játékosa. Emellett kétszeres olimpiai bajnok. Talán nem meglepő, hogy a Forbes összeállítása szerint a világ legjobban kereső sportolója, aki eddigi karrierje során 1.85 milliárd dollárt keresett. Nézzük, honnan indult és mit tanulhatunk tőle!
Szeresd, amit csinálsz!
„A kosárlabda számomra leginkább szenvedély, a játék szeretete. Mert ha valamit szeretsz, a végletekig is elmész; rábír, hogy mindent megtegyél: ez volt bennem a hajtóerő, hogy a lehető legjobb kosárlabdázó legyek. Ahhoz, hogy bármiben is a legjobb légy, meg kell lennie ennek a bizonyos szeretetnek, ami miatt mindig folytatod” – mondta egy, az 50. születésnapján készült interjúban.
Az említett ‘hajtóerőben’ nemcsak a kosárlabda iránt érzett szeretette, hanem a családi minta is szerepet játszott. Jordan maga is úgy gondolja, hogy otthon tűzelték fel benne a küzdőszellemet. Szülei keményen dolgoztak a kitörés esélyéért azért, hogy hátuk mögött hagyhassák a brooklyni gettót és öt gyereküknek már jobb lehetőségeket biztosítsanak. Emellett pedig a sport már igen korán központi szerepet töltött be a Jordan gyerekek életében.
Ugyanis Jordan édesapja be nem teljesedett álma volt, hogy menő baseballjátékos lesz. Ezért a lányok softballoztak, a fiúk pedig baseballoztak és csak később váltottak a kosárlabdára. Michael kilencéves kori kijelentése, mely szerint egy nap ott lesz az olimpián, és biztosan győzni fognak, realitások nélküli, hagymázas álmodozásnak könyvelték el. Ugynis a család igazi kosaras tehetségének nem Michaelt tartották és jó ideig úgy is tűnt, hogy nem alaptalanul. Michael rendre alul maradt a vele szembeni versengésben.
Meríts a fanyalgásból is!
A 23-as mezválasztással is azt fejezte ki annak idején, hogy azért van fele- annyira jó, mint a 45-ös számú mezt viselő bátyja. A bizonyításhoz vezető út, azonban egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Jordan minden idejét a gyakorlásnak szentelte, de tizedikben mégis kihagyták az iskolai keretből. Még többet gyakorolt és meg is lett az eredménye: nemcsak újra bekerült a csapatba, hanem bármilyen poszton is játszott bámulatos dolgokat kezdett művelni. Ehhez egy kis szerencse is kellett, hiszen hirtelen 13 centit nőtt, így már nem ő volt a legalacsonyabb a csapatban. A sportösztöndíj valósággá vált, a profi sportolói karrier lehetősége pedig egyre valószínűbbnek tűnt.
Az egyetemen a legtekintélyesebb szakvezetőtől, Dean Smith edzőtől tanult, aki már a nyitómeccsen a kezdő ötbe tette Jordant. Nem bánta meg. Az egyetemi bajnokság döntőjében Jordan dobásával nyerték meg az egyetemi bajnokságot. A legjobb egyetemi kosaras cím birtokában Jordan rögvest megszakította tanulmányait, s bizakodóan nézett 1984-ben a draft, az NBA játékosválogatója elé. Így került, az akkor nem éppen nyerőszériás Chicago Bullshoz. A Chicago Bulls elnöke nem volt éppen elragadtatva frissen szerződtetett játékosától:„Nekünk nem maradt épkézláb center a drafton, mit tehet ilyenkor az ember? Jordan nem fogja felvirágoztatni ezt a klubot.” Tévedett.
A fanyalgó megjegyzés még keményebb munkára sarkalta Jordant. 1984 nyarát a a profi idényre, majd a nyári olimpiára is felkészült. A Bulls hamar szembesült Jordan elképesztő játékával, a Los Angeles-i olimpiát pedig az amerikai csapat nyerte. Az arannyal Jordan haza rohant és édesanyja nyakába akasztotta: „Mama, ez egy valóra vált álom.”
Ne félj hibázni!
Jorden időközben elérte 198 centis magasságát, és 100 kilóra izmosodva hazudtolta meg a gravitáció törvényeit – majdnem 1 méterre, egész pontosan 94 centire is eltudott emelkedni a talajtól. “Air Jordan”, a Bikák szupersztárjává és a médiakedvencévé vált.
Minden sínen volt, azonban egy sérülés közbe szólt. Jordan eltörte a lábát, a felépülés hosszúra nyúlt, de eközben befejezte az egyetemet. A visszatérés parádésan sikerült. Többször a legértékesebb játékosnak választották, a Bullsszal, 1991-ben az NBA trónjára kerültek. A következő két idénnyel triplázott, 1992-ben a Dream Teammel újra olimpia bajnok lett. És, hogy minek köszönhető ez az elképesztő karrier? Erről így vallott 1993-ban: „Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.”
