Az első benyomás tudománya
Az első benyomás jelentőségével mindenki tisztában van. Mégis a kelleténél gyakrabban előfordul, hogy balul sül el egy-egy ilyen alkalom. Mit tehetünk azért, hogy csökkentsük az ilyen esetek számát?
Első benyomás csak egy van. Bár manapság már egyáltalán nem biztos, hogy az első benyomás valóban az első. Sokan még előtte megnézik a másik Facebook profilját, vagy beírják a nevét a keresőbe, hogy valamiféle előzetes képe legyen. Ezzel együtt is, nagyon nem mindegy, hogy milyen fényben tűnünk fel mások szemében az első személyes találkozás alkalmával.
Ezen a pár rövid másodpercen akár egy potenciális állás vagy ügyfél megszerzése is múlhat. Éppen ezért érdemes felkészülni ezekre a helyzetekre. A legtöbben azt javasolják, hogy ha jó benyomást szeretnél kelteni, akkor 'vedd fel a szemkontaktust, figyelj a kézfogásodra és ügyelj a testtartásodra'. Ezek nem rossz tanácsok, de ezzel együtt is sokkal jobban jársz, ha melletük - vagy még inkább helyett – három másik dologra fókuszálsz.
A sorrend egyáltalán nem mindegy
„Ha a másik fél nem bízik benned, semmire sem mész, sőt gyanakodni fog, hogy manipulálni szeretnéd.” - írja könyvében, Amy Cuddy, a Harvard Business School tanára. Cuddy és kutatócsoportja több mint egy évtizede tanulmányozza az első benyomások hatását. Vizsgálódásaik eredményeképp bebizonyosodott, hogy az első benyomások alapján hozott ítéleteinkben két szempont játszik döntő szerepet: a bizalom – bízhatok ebben az emberben? - és a hozzáértés.
Ráadásul a sorrend sem mindegy. Ugyanis ahhoz, hogy a kompetenciánkat, szakértelmünket elismerje a másik fél, elengedhetetlen bizonyos fokú bizalom. Ennek szellemében ne akarjuk dominálni egy találkozás első néhány percét. Ne azzal kezdjük, hogy a szakmai eredményeinket és teljesítményünket alátámasztó tényeket soroljuk. Helyette inkább a személyességre és közvetlenségre helyezzük a hangsúlyt.
Írd meg a legjobb forgatókönyvet!
Nemcsak azok a történetek fontosak, amit másoknak, hanem azok is, amit magunknak mesélünk magunkról. Ez utóbbiak ugyanis arra is hatással vannak, ahogy egy helyzethez viszonyulunk, amilyen várakozással belépünk egy szituációba. Ha a saját 'belső' történetedben pozitív szereplő vagy, akkor valószínűleg azt feltételezed, hogy mások is kedvelni fognak téged. Ha pedig ezzel a feltételezéssel élsz, akkor nagyobb valószínűséggel találod kedvelhetőnek a másikat. Ezzel a jelenséggel már több mint öt évtizede tisztában vannak a pszichológusok.
Egy nem régiben megjelent tanulmány pedig e jelenség másik oldalára hívja fel a figyelmet. Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a másik elfogad bennünket, ez nagyobb valószínűséggel be is következik. A Waterloo Egyetem kutatói éppen ezért azt tanácsolják – még akkor is, ha erre nincs bizonyítékod -, hogy a viselkedésed ehhez a pozitív feltételezéshez igazítsd, ha el szeretnéd nyerni a másik fél szimpátiáját. Éppen ezért, hagyd a negativítást és inkább a lehető legjobb forgatókönyvbe gondolkodj!
Önfényezés helyett
Természetesen az sem mindegy, hogy a szakmai hozzáértésünket hogyan mutatjuk meg. A szakmai kiválóságunk bizonygatása - a nagyhangú vagy álszerény öndícséret - nem éppen a leghatékonyabb módja a szimpátia felkeltésének. Ezzel a viselkedéssel a legtöbb esetben pont az ellenkező hatást váltjuk ki. Hiszen a másik fél - még ha ennek nem is mutatja jelét - megkérdőjelezi az elhangzottakat, azt gondolván "ha tényleg annyira nagyszerű lenne, akkor nem kellene dicsekednie a nagyságával".
Az öntömjénezés csak abban az esetben hatékony - ahogy Alison R. Fragale és Adam M. Grant kutatása is bizonyította -, ha a közönség figyelme annyira szétszórt, hogy nem emlékeznek az információ forrására. Azonban, elég rizikós a másik fél figyelmetlenségére alapozni. Ezért a pozitív jelzők, eredmények és tapasztalatok hosszas felsorolása helyett, inkább egy személyes, de rövid bemutatkozásban gondolkodj.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
