Történetek karácsonyra
Három sikertörténet, három kivételes nő és alkotásaik, amiknek feltétlenül ott a helyük a karácsonyfa alatt.
Tapasztalataim szerint a legtöbb embernek van valamilyen szempontrendszere, ami alapján a lehetséges karácsonyi ajándékok között válogat. Van, aki a praktikumra esküszik, van aki hosszan nyomoz, hogy kiderítse a megajándékozandó vágyait és olyan is, aki az élményekre helyezi a hangsúlyt. Én olyan ajándékot szeretek adni, aminek van valamilyen története.
Már csak azért is, mert ezzel rögtön meg is duplázódik az ajándékok száma. A történet szólhat magáról a tárgyról, a készítőjéről vagy éppen arról az ajándékozottal közös élményről, ami miatt pont arra az ajándékra esett a választásom. Idén – többek között – három kivételes magyar nő története is bekerül a fa alá. Három nő, akik bár egymástól távol álló területen alkotnak, de mind a hárman a saját útjukat járják kitartóan, következetesen és szenvedéllyel.
Aki már az óvodában is hanjegyekkel játszott
Egy 8 éves kislány egy napon átszaladt játszani a szomszédba a barátnőjéhez. Hétköznapi jelenet, de nem az. Hiszen ez az a nap, amikor a 8 éves kislány eldöntötte, hogy fuvolaművész lesz. Ugyanis, a babázás helyett a szomszédlány új fuvoláját próbálgatták. A kislány kézbe vette a hangszert, belefújt és minden eldőlt. Azóta eltelt 25 év és az elhatározás valósággá vált. Olyannyira, hogy az egykori kisiskolás már a Carnegie Hall színpadán is állt. Mivel ő nem más mint Győri Noémi fuvolaművész.
De ne szaladjunk ennyire előre. Azon a bizonyos napon, amikor Noémi ujjongva haza szaladt, a családi kupaktanács úgy döntött, hogy a kérésnek engedve a kislányt beiratják fuvolázni. Noémi így került Kárász Ilona fuvolatanárhoz. A döntést persze megkönnyítette az a tény, hogy Noémi már az óvodában is hangjegyekkel játszott. Az „óvónője” pedig a híres Kodály tanítvány: Forrai Katalin volt.
A következő húsz évben minden töretlenül haladt előre: Noémi délelőtt a Radnóti Gimnázium padját koptatta, délután pedig fuvolázni tanult. Elsőre felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, sorra nyerte a nemzetközi versenyeket, mesterkurzusokat tartott és rengeteget koncertezett. Azonban, néhány éve egy komoly szájműtét miatt, újra kellett tanulnia hangszere használatát, mindezt koncertezés közben. Nem egyszerű feladat, de elkötelezettségének és kitartásának köszönhetően újra csúcsformában van.
Amit mi sem bizonyít jobban mint az, hogy a múlt hónapban jelent meg Csillagh Katalin zongoraművésszel közös lemeze, a Glowing Sonorities. Gyönyörű és különleges zenék, melyek ünnepi hangulatot varázsolnak, akár a mindennapokban is. Éppen ezért ott a helye a Diótörő és a Karácsonyi Oratórium mellett. De nem csak én ajánlom a figyelmedbe az albumot, mivel az a nem régiben elhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész ajánlásával jelent meg.
Aki egy kajaktúrán döntött
Lázár Veró, egy igazi pályamódosító, hiszen 15 évig dolgozott építészként, nem is sikertelenül. De a gyerekkori álma nem hagyta nyugodni. Egyszercsak vett egy mély levegőt és az ékszertervezésre váltott. Persze, ez nem egy hirtelen felindulás, hanem egy folyamat eredménye volt.
Vero sokáig csak hobbiként művelte az ékszertervezést és az ismerőseit ajándékozta meg az elkészült művekkel. Azonban nem volt elégedett a technológiai tudásával és kitanulta az ötvösséget. Ekkor persze még nem gondolt a váltásra, de a hobbizgatás ekkor fordult komolyabbra. Az energiáit ketté osztotta: a nap egyik felében épületeket tervezett, a nap hátralévő részében pedig ékszereket. Egy kajaktúrán érte a felismerés: ez így tovább nem mehet, választania kell. Az ékszertervezés mellett döntött.
A felismerés megvolt, de a váltásig még számos álmatlanul eltöltött éjszaka eltelt. Azóta eltelt öt év bebizonyosodott, hogy Veró jó döntést hozott. Ékszereit a világ minden táján örömmel viselik a büszke tulajdonosok. Sőt, a legandás Vogue magazin szerkesztői is felfigyeltek rájuk.
Persze, az építészként eltöltött évek sem vesztek teljesen kárba. Hiszen pont az építészetből hozott arányérzék és térbeli gondolkodás határozzák meg Veró ékszereinek karakterét, némi játékossággal párosítva. Veró ékszereit itt találod meg, a története részleteit pedig a könyvemből is megismerheted.
Akinek a fejére esett egy könyv
A nő, akinek szó szerint fejére esett egy könyv, belelapozott és ez eldöntötte az életét. Filmbe illő jelenet, de nem az. Ez Feller Adrienne életének egyik legmeghatározó eseménye.
Adrienne, az Elisabeth Skola szépségintézet végzős diákjaként éppen a szakdolgozatához keresett megfelelő szakirodalmat. Így került abba a stockholmi könyvesboltba, ahol az említett könyv a fejére esett. Amikor a véletlenül lepottyant könyvbe belelapozott, az aromaterápia fejezetnél szinte villámként hasított bele a felismerés: aromaterapeuta lesz.
A gondolatból valóság lett. Az elmúlt több mint két évtizedben Adrienne folyamatosan tanult – és tanul a mai napig. Többek között aromaterapeuta képesítést szerzett - az Axelsson Institute-ban -, orvosi aromaterápiát tanult Franciaországban. A megszerzett tudást pedig haza hozta. Először csak a hozzáfordulók tapasztalhatták meg az illóolajok jótékony hatásait, majd Panarom név alatt prémium minőségű illóolajokat kezdett árulni, de ma már szakembereket is képez.
Egy ponton pedig úgy döntött, hogy az illóolajok jóságát valamint szaktudását tégelyekbe töltve, saját márkás kozmetikumoként megosztja velünk. Saját élményként mondhatom, hogy az Adrienne Feller krémek nemcsak a bőrt, hanem a hangulatot is kisimítják az illóolajoknak köszönhetően. Már csak ezért is ott van helyük a fa alatt. De ha rám hallgatsz, akkor karácsonyra magadat is megleped vele.
P.S. Az ajánlottakat saját költségen kipróbáltam, az az megvettem, meghallgattam, használtam (használom, hallgatom, viselem).
