Az első idegen olvasó

Bár maga az írás magányos műfaj, könyvet kiadni egyáltalán nem az. Sokkal inkább csapatmunka. A szerkesztő pedig igen fontos tagja ennek a csapatnak. De mi a szerkesztő feladata, és hogyan válaszd ki a számodra megfelelő szakembert? Erről és sok másról kérdeztem Hollósi Nikolett szerkesztőt, aki már több száz könyvet szerkesztett – például az enyémet is.

Mi a szerkesztő feladata, szerepe?

Egyszer egy kollégám úgy fogalmazta meg – igen találóan –, hogy a szerkesztés olyan, mint a takarítás, a szoba berendezése nem változik, a tárgyak a helyükön maradnak, mégis sokkal jobban érzed magadat benne. Ez azért is találó megfogalmazás, mert általában a szerkesztő az első idegen olvasója egy kéziratnak. Amin ő fennakad, az a későbbiekben – ha nem „tisztítjuk meg” – az olvasónak is problémát okoz-okozhat. A cél soha nem az önmagában álló kritika, hanem az, hogy a folyamat végére egy jó könyv szülessen. Nagyon fontos, hogy szerkesztőként ne felejtsük el, a könyvön végül a szerző neve szerepel, ez az ő könyve, mi csak segítünk benne, hogy még jobb legyen.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Nemcsak magával a szöveggel dolgozom, hanem a szerzővel is. Ezért is izgalmas a szerkesztés folyamata. Vagy azért, mert hasonlóan gondolkozunk a szerzővel, de új gondolatai, meglátásai vannak, vagy éppen ellenkezőleg: teljesen másképp látjuk a dolgokat. Mindig tanulok valamit a közös munkából.

Mi a legnehezebb?

Véleményt mondani egy könyvről – legyen szó tárgyi tévedésről vagy akár stilisztikai megjegyzésről – kicsit olyan, mint amikor valakinek a gyerekét kritizálod. Hiába tudjátok mind a ketten, hogy a cél azonos, mégis sokkoló lehet.

Hogyan készülsz fel az ilyen helyzetekre?

Tulajdonképpen ministratégiát készítek. Az első lépés, hogy ha úgy érzem, nem értek elég jól az adott témához – ez egyébként ritka, a szerkesztők általában szakosodnak bizonyos témákra, és abban a témakörben kapnak kéziratokat –, alaposan felkészülök, mert csak így vehetem észre az esetleges tárgyi tévedéseket. A második lépés a kézirat elolvasása, ilyenkor kerülnek az esetleges szerkesztői javaslatok, észrevételek, kérdések a szövegbe. Nagyon fontos, hogy szerkesztőként azt is kiemeljem, ami a szerző, a kézirat érdeme, amit jónak, különlegesnek találok – már csak azért is, mert ha a szerző helyébe képzelem magam, nem tartom kizártnak, hogy van, aki kellemetlenül érzi magát az első találkozáskor. Pedig a közös munka kifejezetten inspiráló is lehet. Ezeken kívül pedig – mint ahogy minden nehéz helyzet oldásában – a humor mindig segít. 

Több száz kézirat átolvasása, szerkesztése után, mit javasolnál annak, aki még csak most tervezgeti az első könyvét? Hogyan fogjon hozzá?

Azt gondolom, hogy kezdésként mindenképp érdemes vázlatot, ha úgy tetszik, tartalmat írni, ami segít meghatározni a könyv felépítését, szerkezetét, arányait. Ettől persze később, írás közben el lehet térni, ha szükséges. Azt is szoktam javasolni, hogy a kész kéziratot érdemes egy kicsit eltenni, pihentetni, aztán újra elolvasni, mielőtt véglegesítjük. Az írás sokak számára felfokozott érzelmi állapot, beleélik magukat a szövegbe, ezért nem veszik észre az esetleges gyengeségeit. Ez persze egyénfüggő, biztosan van, akinek nincs szüksége erre. Nekem kb. három hét után válik idegen szöveggé, a saját írásom, ennyi idő után még elég sokat tudok javítani rajta. És persze végül tudni kell elengedni a szöveget.

Bár kiadónál dolgozol, mégis fel kell tennem a kérdést: kiadó vagy magánkiadás a jobb megoldás?

Ebben a kérdésben nem foglalnék állást, inkább szempontokat mondanék. A magánkiadás mellett szólhat, hogy magad választod ki, kivel dolgozol, a szerkesztőtől a tipográfuson és a tördelőn keresztül mindenkit. Ilyenkor tulajdonképpen teljes szabadságot élvezel. Ugyanakkor a szervezés, a logisztika és a terjesztés rengeteg időt és energiát igényel. Például ebben az esetben magadnak kell megoldanod a kész kötetek tárolását – néhány ezer könyv nem fér el a nappali sarkában! –, szállítását és a terjesztést is, a marketinggel együtt. A könyvkiadás is egy szakma, rengeteg buktatóval, amit nem árt előre átgondolni sőt, megtanulni.

Ha kiadó jelenteti meg a könyvedet, a csapatot és a könyv előállításához, terjesztéséhez szükséges infrastruktúrát biztosítják. Nem mellékesen, meg is előlegezik a költségeket. Az sem elhanyagolható, hogy egy jó hírű kiadó logója a könyveden sokat jelent a megítélésed szempontjából. Bár kiadót találni, a kéziratodat elfogadtatni nem mindig könnyű feladat.

Tegyük fel, hogy valaki ez utóbbi megoldást választja. Hogyan keressen kiadót, és hogyan vegye fel velük a kapcsolatot?

Azt javaslom, kezdjen egy könyvesboltban vagy a könyvespolcánál. Nézze meg, hogy az adott témában, területen a számára fontos könyveket ki adta ki mostanában. Lapozzon bele egy-egy ilyen könyvbe, nézze meg, ki szerkesztette. Ez alapján már kiválaszthat néhány kiadót, és e-mailben megkeresheti az ott dolgozó szerkesztőt.

Mi legyen ebben a levélben?

Tartalmazzon egy rövid bemutatkozást, a könyv szinopszisát és egy fejezetet vagy egy rövid, 10–15 oldalas részletet a kéziratból.

Említetted a könyv szinopszisát, ebben minek kell szerepelnie, és milyen hosszú legyen?

Mindenképpen szerepelnie kell benne, hogy miről szól a könyv, mi a célja, mi az újdonság benne, vagy miben különbözik más, eddig megjelent könyvektől. Érdemes azt is megemlíteni, hogy kinek szól, azaz ki a célcsoportja. Törekedjünk a lényeg ismertetésére, maximum egy-másfél oldal terjedelemben.

Könyvek között töltöd a napjaidat, folyamatosan szövegekkel foglalkozol. Még nem kaptál kedvet a könyvíráshoz?

Nem, én novellányi terjedelemre vagyok hitelesítve.