A fekete hattyú
Ilyen testtel nem lehetsz balerina! – jó párszor hallotta ezt a mondatot, de nem adta fel. Most tánctörténelmet ír, a világ egyik legjelentősebb társulatának – az American Balett Theater - vezető táncosa. Egyben a társulat első afro-amerikai primabalerinája, Misty Copeland.
Bár a klasszikus balett tengerentúli történetében feltűnt már két afro-amerikai balerina, de ilyen komoly karriert egyikük sem tudhatott magáénak. Misty Copeland az első fekete, aki a Hattyúk tava főszerepét táncolja a világ egyik legnevesebb társulatában. Ez a teljesítmény önmagában is figyelemre méltó, de nézzük hogyan jutott Copeland csúcsra és mit tanulhatunk tőle.
Soha nem késő elkezdeni
Misty nem készült balerinának. A Boys and Girls Clubnak – egy a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását támogató amerikai alapítvány – köszönheti, hogy a balett teremben kötött ki. 13 éves korában állt először a balettrúd mellett, majd három hónappal később már a színpadon is. Persze, látszólag nem volt túl idős, de a profi balett táncosnők képzése, ideális esetben 7-8 éves korban kezdődik.
A pénz csak egy dolog
A professzionális balett órák és az ehhez szükséges felszerelés nem olcsó mulatság. Misty Copeland enyhén szólva sem gazdag családból származik. Anyagi helyzetüket jól jellemzi az, hogy azt a bizonyos első balettórát Misty rövidnadrágban, pólóban és zokniban csinálta végig, amit ráadásul kölcsönkapott. Ugyanis nem volt tornadressze, harisnyája és balett cipője sem. Itt figyelt fel a rendkívüli tehetségére Cindy Bradley, aki maga is balett táncosként dolgozott. Bradley innentől minden elképzelhető módon támogatta Copeland tanulmányait. Ugyan Misty sorra nyerte az ösztöndíjakat, de emellett szüksége volt más típusú támogatásra is.
Ne hagyd magad!
Három év gyakorlás után részt vehetett az American Balett Theater nyári intenzív kurzusán, New Yorkban. (A programra több ezren jelentkeznek, de csak néhányan vehetnek részt rajta.) A kurzus végén állást ajánlanak számára a társulatnál, amit ekkor nem fogad el, visszautazik Kaliforniába, befejezi középiskolai tanulmányait. Egy évvel később megismétlik az ajánlatot, Misty ekkor boldogan igent mond. Azt gondolnánk, innentől sima az út. De nem így történt. Az ekkor 80 tagú társulatban Misty az egyetlen afro-amerikai és nem igazán passzol a balerinákról alkotott képbe.
"Én sem igazán hittem el, hogy ezt a lehetőséget megkaptam, ezért aztán mások sem hitték el igazán. Sokat gondolkoztam azon, hogy ott kellene hagynom az ABT-t és csatlakozni egy másik társulathoz ahol, fekete táncosok vannak akik úgy néznek ki, mint én.”- nyilatkozta a Vogue Italianak, 2013-ban. "De aztán maradtam, nem adtam fel, mert mindig is az volt a célom, hogy az ABT-nél táncolják. A húszas éveimet ez a tépelődés határozta meg. Nehéz volt kiásni magam a gödörből. "
Írd meg a történeted!
Misty nemcsak a balett stúdióban aktív, mint a legtöbb vezető táncos. Könyvet írt - Life in Motion: Unlikely Balerina -, a Time magazin címlapján szerepelt, dokumentumfilm készült az életéről, Prince-szel turnézott és aktív a közösségi felületeken is. De mindez nem öncélú magamutogatás, Copeland vágya, hogy inspirációt nyújtson és átformálja a prímabalerinákról alkotott képünket. "Hinned kell magadban, ez a legfontosabb. Különösen akkor, ha profi vagy. Rengeteg a táncos, kemény a verseny, mindenki ki akar tűnni. És ha te nem hiszel abban, hogy érdemes csinálnod, akkor senki más nem fog hinni benned. "
No risk, no fun
Misty 2012-ben, 29 évesen kapta meg élete nagy lehetőségét, amikor a Tűzmadár címszerepét rábízták. Egyetlen probléma volt, Copeland komoly sérüléssel küzdött. Ám erről senkinek sem szólt, sérülten táncolt, nem akarta elhalasztani a lehetőséget. Végig táncolta az előadásokat, majd amikor a darab kikerült a repertoárból, megoperáltatta a lábát. Kockáztatott és nyert, hiszen ez a döntése is szerepet játszott abban, hogy 32 évesen az American Balett Theatre vezető balerinájaként táncolja a jobbnál, jobb szerepeket. És nem is akárhogy.
