Akit a hírnév sem rontott el

"Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és hogy azt a valamit bármi áron is el kell érnünk." 

Ez talán az egyik legismertebb Marie Curie idézet, mely egyben összefoglalja személyes munkafilozófiáját is amihez hű volt haláláig. Marie Curie volt a Sorbonne első női professzora, kétszer kapott Nobel-díjat - az elsőt a fizika területén végzett munkájáért, Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curievel megosztva, 1903-ban, majd 1911-ben a kémiai Nobel-díjat (egyedüliként). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a kémia órákról ismert hölgy életútját. 

A leendő Madame Curie 1867-ben született, Manya Sklodowska néven, szülei iskolázott, de elszegényedett lengyel értelmiségiek voltak. Manya eredetileg nem készült sem fizikusnak és a kémia sem igazán izgatta. Az orvostudomány viszont annál inkább. Arról álmodozott, hogy majd orvostudományt tanulhat Párizsban. Azonban a család anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Ezért a középiskola elvégzése után nevelőnőnek áll, takarékoskodik és szabadidejét matematika és anatómia tankönyvek társaságában tölti. 

1891-ben, 24 évesen eljut Párizsba, ahol megkezdheti orvosi tanulmányait. Ott a lehetőség, hogy megvalósítsa gyerekkori álmát, de érdeklődése fokozatosan irányt vált. A kémiai és fizikai kutatások sokkal jobban érdeklik, mint az anatómia leckék. És ez így is marad több mint 40 évig. Nappal órákra jár, este magánórákat ad. Elképesztő nyomorban él, míg tanul, mégis kitüntetéssel végzi el az egyetemet (fizikából és matematikából szerez diplomát).

Ez idő alatt ismerkedik meg Pierre Curievel. Minden csodálatosnak tűnik, hiszen munkát is kap, nem is akárhol - a későbbi Nobel-díjas - Gabriel Lippman kutatólaboratóriumában. Ám, Manyat foglalkoztatja a Lengyelországba való visszatérés gondolata. Ezt csak akkor adja fel, mikor a krakkói egyetem megtagadja foglalkozását. Az elutasítás indoka az, hogy nőnek született.

Visszatér Párizsba és férjhez megy. Persze nemcsak a férje, hanem a munkája mellett is elkötelezi magát. Napi 12-14 órát dolgozik a laboratóriumban, majd otthon hajnali 2-ig folytatja a munkát. Persze, ne valami steril, fehér, csillogó műszerekkel teli helyre gondolj. A laboratórium sokkal inkább hasonlít egy huzatos, csűrre. Férjével a radioaktivitást tanulmányozzák. Ezek az együtt végzett kutatások vezettek a radium a felfedezéséhez.

Nobel-díj, egyetemi katedra és növekvő hírnév is jár a tudományos eredmények mellé. De ez nem igazán hozza izgalomba a Curie családot (hiszen ekkora már két lányuk is megszületett). „Madame Curie az egyetlen az összes híres emberek között, akit a hírnév nem rontott el” - Albert Einstein ezekkel a szavakkal jellemezte.

Marie Curie egész életét meghatározta a céltudatos törekvés és pontosan ez tette lehetővé, hogy a századforduló egyik legnagyobb tudósává váljon. Milyen következtetést vonhatunk le Marie Curie életéből? Egy majdnem 100 éves sztoriból? Tény, hogy intellektuális képességeit kihasználta, rendkívül céltudatos volt. Még a legnehezebb pillanatokban sem adta fel. A tudomány iránti szenvedélye és tudásvágya soha sem csökkent. Elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Emellett persze arra is érdemes felfigyelni, hogy ez az elhivatottság nem egy ihletett pillanat, hanem egy folyamat eredménye. Madame Curie a hivatására nem rátalált, hanem  sokkal inkább beletanult. 

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!