A halogatás tudománya
Az emberek 20 százaléka tekint magára krónikus halogatóként. Tologatja maga előtt a feladatokat, utolsó pillanatra hagyja a teljesítésüket vagy mindig a megfelelő pillanatra vár. A halogatás nem velünk született tulajdonság, hanem tanult viselkedés. Ez jó és egyben rossz hír egyszerre.
A dolog jó oldala, hogy a tanult viselkedés korrigálható. A rossz, hogy nagy erőfeszítést igényel és nem feltétlenül válik a személyiséged részévé a "nem halogatás".
A magukat krónikus halogatóként azonosítók egy csoportja valójában nem is az. Csupán túlvállalják magukat, elvégzik a feladataikat, csak nem annyit mint amennyit elterveztek. Ebben az esetben könnyű a dolgod: írj egy listát a tennivalókról, majd húzd ki róla azt amit nem feltétlenül (neked) kell megcsinálnod. De mit tegyél, ha tényleg abba a bizonyos 20 százalékba tartozol? Egyáltalán honnan tudható, hogy a krónikus halogató vagy?Ezt könnyű megállapítani. Legalábbis Joseph Ferrari pszichológus szerint. A tipikus és krónikus halogatók felül becsülik mennyi idejük van hátra egy feladat teljesítésére, de alul becsülik a feladat elvégzéséhez szükséges időt. Emellett felül becsülik a jövőbeli motivációjukat és az elvégzendő feladathoz passzoló, legmegfelelőbb hangulatra várnak. Mindig találnak valami kisebb elköteleződéssel járó figyelem elterelést, mint például az emailek nézegetése.
De vajon mit tehetünk a halogatás ellen? Doktor Ferrari a következőt stratégiát ajánlja:
1. Készíts listát a tennivalókról.
2. Írj szándéknyilatkozatot.
3. Reális, megvalósítható célokat tűz ki magad elé.
4. Az előtted álló feladatot, darabold fel kisebb, jól körülhatárolt egységekre.
5. Tudatosítsd a feladat értelmét.
6. Ígérj jutalmat magadnak.
7. Húzd ki a listádról (szervezd ki) azokat a feladatokat, melyeket soha sem fogsz elvégezni. Őszintén!
8. Becsüld meg, mennyi időt szánsz a feladat elvégzésére. Majd ezt az időt duplázd meg.
És persze fogj neki most!
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal branding közösséghez. Itt.
Kép: gothick_matt via photopin cc
