Mire tanít egy macska?
Ma a rendszeres olvasók számára már ismerős vendégblogger jegyzi a posztot: Pásztor László.
Berci, a macskám, 2 éve van velem. A váci autópályán ütötte el egy mentőautó, onnan mentette ki macskabolond barát(nőm), Magdi. Bercinek több lába eltört, az orvosok lemondtak róla, ő félévnyi szenvedés után mégis úgy döntött, hogy életben marad. Ebben persze Magdinak is óriási szerepe volt, aki sem Bercit, sem az orvosokat nem hagyta, hogy egy percig is másképp gondolják Berci jövőjét, mint ő.
Berci jelenleg 3,5-4 éves lehet. Jól megtermett (egykori)kandúr. Egyesek szerint olyan szép, hogy akár holland fajmacska is lehetne. Én azonban megelégszem azzal, hogy egy igen szépre sikerült házimacska, némi Main Coon beütéssel, amit a fül hegyén látható pamacsok jeleznek. Mivel korábban semmilyen állatom nem volt, hónapokig bámultam, és bámulom ma is a viselkedését. És néhány fontos dolgot megtanultam tőle. 
Tudd, hogy mit akarsz, és következtesen ragaszkodj hozzá!
Ha Berci valamit akar – ennivaló, egy zárt ajtó kinyitása, vagy alomcsere, kitartóan jelezni kezd. Van egy jellegzetes követelőző hangja, melyen addig képes fülsiketítő módon nyávogni, amíg csak el nem éri a célját. És mindig eléri!
Hogy az üzleti életben elérhetünk-e bármit kitartás nélkül? A kérdés, azt hiszem, költői… (Fülsértő nyávogás helyett természetesen választhatunk más eszközöket is.)
Élj a jelenben!
Berci soha nem rágódik a múlton, és nem szorong a jövőtől. Ha éhes, azonnal jelzi, ha álmos, kényelmesen végignyúlik valamelyik kedvenc szundítóhelyén, és órákon át szunyókál. Ha pedig egy arra szálló lény vagy más apró szárnyas jószág felkelti a figyelmét, azonnal üldözőbe veszi. Az egész állat egyébként is olyan, mint egy érzékeny műszerekkel felszerelt, apró harci gépezet. Ha veszélyt érzékel, vagy valami megijeszti, gondolkodás nélkül bebújik a fotel vagy az ágy alá. Soha nem hősködik, és nem becsüli túl a képességeit. Mindig az adott pillanathoz alkalmazkodik.
Légy lojális!
Az, hogy Berci elfogadott gazdájának, már akkor kiderült, amikor először rámtelepedett, két éve, tévézés közben. Bár ragaszkodását nem olyan rajongással fejezi ki, mint egy kutya, amikor jónak látja, mellémbújva jelzi: összetartozunk. És eszében sincs elmászkálni, pedig tavasztől őszig mindig nyitva van a balkon ajtaja.
Lojális emberek nélkül egyetlen szervezetet sem lehet felépíteni vagy működtetni. A kollégák lojalitása a siker egyik alapja. Ezt annak idején vezetőként egy új szervezet felépítésénél tanultam meg. Egykori kollégáim szenvedélye és különleges tudása kellett ahhoz, hogy néhány hónapon belül piac elsők legyünk. 
Tegyél magasról a világra, avagy nem érdemes belehalni semmibe!
Bámulatos elnézni, hogyan tesznek a macskák magasról mindenre, amikor úri kedvük úgy tartja. Talán ez az, amit a legjobban szeretnék megtanulni tőlük. Jómagam még most is képes vagyok naponta kisebb-nagyobb dolgokba belehalni. Olyasmiken rágódni, amiken – ha jobban belegondolok – valójában nem is érdemes. Sok ügyfelemen is ugyanezt látom. Apróságokat nagyítanak óriásira, démonizálják őket, majd kitartóan rettegnek tőlük. Pedig, amikor végre reálisan szembenéznek velük, rendszerint kiderül, hogy bolhából csináltak elefántot.
Berci közben látványosan tojik a világra, élvezi a radiator melegét, és a konyhapultról alászálló csemegéket, majd lustán elvonul, és a füle botját se mozdítja, amikor szólítgatom. Elvégre, ő az állatok, vagy legalábbis a lakásom királya!
