"Egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit" - Don Vito Corleone ily módon foglalta össze a halasztott megtérülés fogalmát, Coppola méltán sikeres filmjében a Keresztapában. Az elhangzott tételmondat azóta üzleti környezetben is gyakran idézett szólássá vált. 

Most pedig itt egy könyv Maffialeckék címmel, melynek szerzője arra vállalkozott, hogy a maffiacsaládok szervezeti- és működési modellének - az üzleti szereplők számára is jól kamatoztatható - tanulságait mutassa be.

Papírforma szerint nem túl népes azon jogkövető üzletemberek tábora,  aki bármilyen üzleti tanácsot kérne és elfogadna egy börtönviselt maffiózótól - aki mellesleg gyakorlatilag írástudatlan volt letartóztatásának pillanatában. Az élet azonban gyakran rácáfol a papírformára. Legalábbis Louis Ferrante esetében. 

Az említett úriember a hírhedt Gambino családban csinált először karriert. Majd életfogytiglanra ítélték, de nyolc és fél év után szabadult. Nem éppen ideális helyzet, ha valaki tisztességes üzleti vállalkozásba kíván fogni és beilleszkedni a törvénytisztelő állampolgárok sorába. 

Persze, az öt perc hírnév, a valóságshowk világába kitűnő belépő az ilyen háttér. Pláne, ha a sztori azzal is meg van csavarva, hogy az illető, ahogy Ferrante tette, a börtönévei alatt autodidakta módon kiműveli magát és félanalfabétából írástudóvá válik. De emberünk a nehezebb út mellett döntött és mára megbecsült szerzőként, műsorvezetőként ismert a neve. A dolog egyébként olyannyira jól sikerült, hogy Ferratát Sarah Brown - az időtájt regnáló angol miniszterelnök felesége - is kitüntette. Ferrante könyve számos tanulsággal szolgál a (bármilyen) hierarchizált szervezet tagjaként dolgozó munkavállalók számára. Beleértve a portást és a vezérigazgatót is. De az olvasó ne számítson klasszikus menedzser könyvre. Sokkal inkább rövid történetek gyűjteménye, melyekben az életből vett párbeszédeknek és klasszikus ídézeteknek éppúgy helye van, mint a praktikus útmutatásoknak.

Senki ne számítson bonyolult folyamatábrákra vagy menedzser szakkifejezésekre és azzal sem lehet vádolni a szerzőt, hogy túl írta volna a könyvét. A sajátságos humorral átszőtt egyszerű mondatok azonban rendkívül szórakoztatóvá teszik Ferrante sztorijait. A 88 leckére tagolt könyv ideális olvasmány azoknak, akik szívesen olvasnának egy fárasztó munkanap végén, de két-három oldal elolvasása után arccal az éppen olvasni kívánt könyvre zuhannak. 

A Maffialeckék azonban nem csupán hasznosítható tanácsokat kínál, hanem a szerző márkaépítési stratégiájának egyik sarkköve is. Ferrante rovott múltját, a szervezett alvilágban eltöltött éveinek tapasztalatát fordítja előnnyé és megkülönbőztető jeggyé. Nemcsak menedzser olvasmányként, hanem brandépítési esettanulmányként is rendkívül érdekes olvasmány. Éppen ezért a könyvet azoknak is ajánlom, akiket nem pusztán a szervezeti- és vezetési ismeretek, hanem a márkaépítési nüanszok is érdekelnek.