A hitelesség nem szerep
A hitelességet sokan az őszinteség szinonimájaként használják, pedig a két fogalom nem ugyanaz.

A hitelesség a bizalom alapja – ez nem vitás. Mégis ritkán gondolunk bele, hogy pontosan mit is jelent ez a fogalom. Sokan egész egyszerűen az őszinteséggel azonosítják, pedig a hitelesség ennél jóval összetettebb jelenség.
A hitelesség valójában három tényező együttese. Ide tartozik, mennyire vagyunk kapcsolatban a „valódi énünkkel”, mennyire élünk a saját értékeink szerint, és mennyire hagyjuk, hogy a külső elvárások irányítsák a döntéseinket. A hitelesség tehát nem egyetlen személyiségjegy, inkább egyfajta belső összhang.
Fontos azonban, hogy ez az összhang nem jelent merev következetességet. Egy ember különböző helyzetekben eltérően viselkedhet, és ettől még nem sérül a hitelessége. hiteles maradhat, ha az alapértékei változatlanok és ezek határozzák meg a tetteit, döntéseit.
A hitelesség annak a mindennapi gyakorlata, hogy elengedjük, akiknek szerintünk lennünk kellene, és elfogadjuk, akik valójában vagyunk.
Brené Brown
A hitelesség tehát egész egyszerűen azt jelenti, hogy valaki mennyire él összhangban a saját értékeivel, érzéseivel és belső meggyőződéseivel. Gyanítom, hogy sokan most magukban rávágják, tehát őszinte is.
A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az őszinteség elképzelhető anélkül is, hogy valaki különösebben hiteles lenne - például valaki mindig igazat mond, de minden más tettét teljes mértékben külső elvárásokhoz igazítja. És ez fordítva is lehetséges. Hitelesek lehetünk anélkül is, hogy minden érzésünket és gondolatunkat szűretlenül megosztanánk másokkal.
Képzeljük csak el a következő szituációt! Egy temetésen veszünk részt és valójában nem kedveljük az elhunytat. Mit mondasz? Ilyenkor sokunk szinte automatikusan választja a biztonságos, elvárt viselkedést - az együttérzés kimutatását -, ami nem feltétlenül őszinte.
Teljesen őszintének lenni sokszor nevetséges volna, s talán megengedhetetlen.
Moliére
Természetesen senkit sem biztatok hazugságra. Azonban a túlzott őszinteség, akár komoly következményekkel is járhat, ha figyelmen kívül hagyjuk az adott szituációt. Ezért a kulcs hitelesség és az őszinteség egyensúlyának megtalálása: tudni, mikor és mit érdemes megosztanunk, miközben hűek maradunk értékeinkhez és önmagunkhoz.
A hitelesség ugyanakkor nemcsak belső élmény, hanem társas benyomás is. Az emberek gyakran néhány másodperc alatt döntik el, hogy valaki mennyire tűnik hitelesnek számukra. Ezen ítéletek esetében különösen fontos szerepet játszik a kommunikáció természetessége. Ha a szavak, a testbeszéd és az érzelmi reakciók összhangban vannak, az erősíti a hitelesség benyomását. Ezzel együtt sem kell feltétlenül külön figyelmet fordítanunk erre, mivel a túlzottan kontrollált, „megírt” kommunikáció ellenkező hatást válthat ki.
A hitelesség tehát nem pusztán kommunikációs stílus vagy személyes imázs, hanem mélyebb pszichológiai összhang a belső értékek, a döntések és a viselkedés között. Ha valaki mást mond, mint amit a tettei sugallnak, vagy ha az online és az offline megjelenése között túl nagy a különbség, az rombolja a hitelességét.
Emiatt a személyes márka hosszú távon is csak akkor fenntartható, ha a kommunikáció, a viselkedés és a képviselt értékek összhangja jellemzi. Ebből következően a hitelesség nem a márkaépítés „díszítőeleme”, hanem az alapja. Ha ez hiányzik, a legprofesszionálisabb kommunikáció sem tudja ezt hosszú távon pótolni.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez.Klikk ide!
