Az utcagyerek, aki megalkotta a saját univerzumát
Tim Raue utcai fenegyerekként kezdte, ma pedig a világ egyik legelismertebb séfje. Szakmai pályája – azzal együtt is, hogy Berlinben ívelt fel - olyan, mint egy valóra vált amerikai álom.
Ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani, tartja a mondás. De mi történik, ha az elképzelések nagyobbak, mint az éppen adott mozgástér? Vagy éppen megvalósulnak az elképzeléseid, de valahogy mégsem érzed elégedettnek magadnak? Tim Raue számára nem ismeretlenek ezek a helyzetek. Nézzük, ő hogyan oldotta meg őket!
Ha a sors citromot ad, csinálj belőle limonádét
Tim Rauenak kezdésként nem osztot túl jó lapokat a sors. Berlin egy igen rosszhírű negyedében nőtt fel. Édesanyja egyedül nevelte egy darabig, de egy idő után képtelen volt az ellátására. Ezért Rau nyolc éves koráben édesapjához került, aki rendszeresen bántalmazta. Az iskolában enyhén szólva sem teljesített jól, helyette inkább egy utcai bandában arcoskodott, melyhez kiskamaszként csatlakozott. Senki sem jósolt fényes jövőt számára.
A fordulat a kötelező pályaválasztási tanácsadásnak és egy véletlennek köszönhető. A pályaválasztási tanácsadáson három irányt ajánlottak számára képességei felmérése után: szobafestő, kertész illetve szakács. Ez utóbbi mellett döntött, mivel szeretett enni, apja verései után is étellel vígasztalta magát. A szakács képzésen kiderült, hogy remek érzéke van a főzéshez. Rau pedig felismerte a kitörés lehetőségét.
Ha bezárják az ajtót, mássz be az ablakon
Raue mindent beleadott a képzésbe. Sőt, nagyratörő álmokat dédelgetett. A képzés után Berlin valamelyik menő éttermében vagy szállodai konyháján akart elhelyezkedni. Azonban hiába küldözgette az önéletrajzát, választ sehonnan sem kapott. Míg egy nap egy jóindulatú HR-es felvilágosította, hogy ennek oka a nem túl sok jóval kecsegtető lakcíme.
Ha nem megy egy lépésből, akkor majd megoldom többől – gondolta Rau. Látszólag kicsit lejjebb adott az elképzeléseiből, míg végül sikerült elhelyezkednie. A létező legalacsonyabb konyhai pozicióba. De hajtotta az ambiciója és az akarata. Ő érkezett legkorábban és utolsóként távozott. Figyelte a versenytársait, hogy legyőzhesse őket. Minden feladatot elvégzett, a lehető legjobban és kifogásolhatatlan minőségben. A kemény munka pedig beérett: Raue 23 évesen már konyhafőnök.
Mindig magasabbra
De ez nem volt elég, ő akart lenni a legjobb. A Gault&Millau elismerésére pályázott. Ezt elsőre nem sikerült elnyernie. Úgy ítélték, hogy túl fűszeresek és túl vadak az ételei, éppúgy mint ő maga. A kudarc azonban csak feltűzelte az ambicióit. Módszeresen tanulmányozta a legjobb séfek ételeit és technikáit. Ő lett a legjobb. 31 évesen, a Gault&Millau „év felfedezettje", 33 évesen pedig megkapja Michelin-csillagát. Erről így ír a könyvében: „Hosszú ideig egyáltalán senki sem hitt bennem, tíz évig tartott, míg a Michelint meggyőztem a konyhámról".
Minden klappol – szakmai elismerés, Michelin csillag, a Restaurant Tim Raue több, mint jól megy, hetekkel előre kell asztalt foglalni -, de Raue valahogy mégsem elégedett. Szingapúrba utazik a barátnőjével, ahol az ázsiai konyha teljesen megbabonázza, ahogy ő fogalmaz a “semmiből a mennyországba” kerül. Elhatározza, hogy átalakítja az éttermét és az étterem kínálatát. Mindent a saját arcára formálva, immáron az ázsiai konyhát a fine dininggal ötvözve. Sokan őrültnek tartották, hiszen az étterem rendkívül sikeres volt.
De Rauet nem lehetett eltántorítani, meg akarja alkotni a saját univerzumát. Az ételeken túl, az étterem minden egyes szegletét ő tervezi és minden egyes tárgyat ő választ ki a poharakig bezárólag. Majd újra nyitja az éttermet. Sikerrel. Ma pedig a Restaurant Tim Raue mellett, már több étterem boldog tulajdonosa. Hogy mi lesz a következő lépés? Ezt csak ő tudhatja.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!