Gondold újra!

Egy prédikátor, egy ügyész vagy egy politikus bármikor besétálhat az elménkbe, hogy átvegye az irányítást. A kérdés az, mit tehetünk ez ellen? 

Minden ember tudásában vannak vakfoltok, valamint hiedelmek, melyekhez a következetesség jegyében ragaszkodunk. Azonban, ha fejlődni szeretnénk vagy valóban megérteni a minket körülvevő világot, akkor képesnek kell lennünk ezeket újra gondolni. Ezt javasolja – sőt meggyőzően érvel emellett - Adam Grant Gondold újra! című könyvében.

Az újragondolás képessége ugyanis elengedhetetlen a fejlődéshez. A probléma csak az, hogy saját meggyőződéseink, elképzeléseink és hiedelmeink védelmében gyakran váltunk „prédikátori”, „ügyészi” vagy épp „politikusi” üzemmódra. Ezek bármelyikébe belecsúszni igen veszélyes, hiszen ilyenkor az igazság nagy valószínűséggel elillan.

De mit is jelent ez?

Prédikátor üzemmódba akkor lépünk, amikor az elképzeléseinkről mindenképp meg akarunk győzni valakit, ilyenkor a másik érvei elől elzárkozunk. Az ügyészi, vádaskodó üzemmódban hajlamosak vagyunk csak arra fókuszálni, hogy bebizonyítsuk a másik vélelmezett tévedését. A politikus üzemmódban pedig  pusztán az lebeg a szemünk előtt, hogy elnyerjük a közönség elismerését és támogatását.Grant az említett három megközelítés buktatóit Mike Lazaridis példáján keresztül szemlélteti.

Lazaridis tragédiája

Lazaridis egy született zseni, aki a Blackberryvel felforgatta a technológia és a távközlés világát. Amikor azonban az Apple színre lépett és potenciális trónkövetelővé vált, Lazaridis nem volt hajlandó tudomásul venni a változásokat. Szilárdan ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy az emberek nem akarnak számítógépet a mobiltelefonjukon.

A megváltás esélye 2010-ben mutatkozott meg, amikor Lazaridist a csapata arra próbálta meg rávenni, hogy titkosított szöveges üzenetküldést is tegyenek lehetővé.  Lazaridis azonban attól tartott, hogy a versenytársak készülékeivel történő üzenetváltás lehetősége elavulttá tenné a BlackBerry-t. A többi, mint tudjuk, már történelem. Először az Apple, majd a Samsung előzte meg a Blackberry-t, előbb csak egy puszta bóvlivá degradálva, majd végül végezve vele. 

Lazaridis, bár rendkívüli intelligenciával volt megáldva, kétféle elfogultságtól szenvedett, ezek pedig döntéshozatali stratégiáját befolyásolták. A megerősítési torzítás, vagyis azt látjuk, amit várunk, és a kívánatossági torzítás, vagyis azt látjuk, amit látni akarunk. Ahogy Grant írja:

Ezek a kognitív torzítások nem csak abban akadályoznak meg minket, hogy kamatoztassuk intelligenciánkat, hanem az igazsággal szembeni fegyverré változtathatják azt.

A tragédiát az jelenti, hogy általában ennek nem vagyunk tudatában.

Épp ezért Grant azt javasolja, hogy válasszuk a hivatásos kételkedő szerepét, vagyis a prédikátor, az ügyész vagy a politikus helyett, inkább a tudós szerepét öltsük magunkra. Hiszen a tudós gondolkodásmódja a büszkeséggel szemben az alázatot, a bizonyossággal szemben a kétséget, az elzárkózással szemben a kíváncsiságot részesíti előnyben.

Ugyanis, egy tudós nem arra kíváncsi, hogy mit tud, hanem arra, amit még nem. Az új tények és adatok alapján pedig folyamatosan felülbírálja nézeteit. Ennek szellemében nézeteinket, meggyőződéseinket inkább feltételezésként kezeljük, és rendszeresen teszteljük adatok vizsgálatával. Ezzel felvértezhetjük magunkat saját elfogultságainkkal szemben is. De ez csak az első lépés a megoldás felé.

Pukkaszd ki a buborékot!

Bár gyakran hangoztatjuk, hogy több visszajelzésre vágyunk és hangosan panaszkodunk visszajelzés hiányos kultúránkra.  Azonban ilyenkor tipikusan a pozitív, megerősítő véleményeket hiányoljuk. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ennek ellenkezője olyan kényelmetlenség, amit a legtöbbünk szívesen elkerül. És, ha megtörténik, akkor igyekszünk kitörölni a fejünkből. Ahogy Grant is írja:

"Ha az elmúlt hat hónapban valaki igazán durva visszajelzést adott neked, valószínűleg mindent megtettél, hogy kitöröld az életedből. Rövid távon ez lehet, hogy jól esik, segíthet a motivációdban, de ellehetetleníti a fejlődést. Ha ki akarjuk bontakoztatni a bennünk rejlő potenciált, el kell fogadnunk ezt a kényelmetlenséget.”

Épp ezért, rendkívül fontos, hogy ne csak olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik egyetértően támogatják nézeteinket és elgondolásainkat. Hanem tudatosan törekedjünk arra, hogy olyanok is legyenek körülöttünk, akik a miénktől eltérő véleményt képviselnek.  Ha arra van szükség kihívások elé állítanak és radikálisan őszinték, figyelmeztetnek a vakfoltjainkra és elfogultságainkra, mindezt a fejlődésünk érdekében.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!