Elnöki leckék

Az elnökjelöltek televíziós vitája kétségtelenül az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó belpolitikai eseménye az amerikai politikának. Mint ahogy az is vitathatatlan, hogy ezek a viták a politikai kommunikáció csúcsteljesítményének számítanak. Így jó néhány megfontolandó tanulságot is hordoznak. Most nézzük, néhány emlékezetes pillanatot kiemelve, mit tanulhatunk belőlük az énmárkaépítésről!

jfk-nixon.jpg

A megjelenés számít

Az első olyan elnökjelölti vita, melyet milliók követhettek a tévé képernyőkön keresztül John F. Kennedy szenátor és Richard Nixon alelnök 1960-as összecsapása volt. Ez volt az a vita, ahol Nixon és az őt követő politikusi nemzedék megtanulhatta a leckét: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen benyomást keltesz a képernyőn. 

A nyeretlen kétévesként elkönyvelt Kennedy lényegében azzal kerekedett felül a nyolcéves alelnöki tapasztalattal bíró Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn. Ugyanis a kampánykörúton – és egy térdműtét következtében - kimerült Nixon rettenetesen mutatott a kamerák kereszttűzében: izzadt, öltönye lötyögött rajta, arca nyúzott és hamuszürke volt, szinte beleolvadt a szürke háttérbe. Míg Kennedy kipihenten és napbarnítottan érkezett  jól szabott öltönyében a stúdióba, így nem volt nehéz magabiztosságot és nyugalmat sugároznia.

Az immáron nyolc évtizedes, de ma is jól hasznosítható lecke tanulságait a vita után készült közvéleménykutatás is alátámasztotta: nem csak a mondanivaló számít, hanem a csomagolás is. Mivel a rádióhallgatók Nixont, míg a tévénézők Kennedyt találták meggyőzőbbnek Erről pedig akkor sem érdemes megfeledkeznünk, amikor homofiszból zumolunk a kollégákkal, szkájpolunk egy ügyfelünkkel vagy személyesen jelenünk meg egy üzleti találkozón, szakmai eseményen. 

Nem mindegy, miben hibázol

Az első vita után 16 évnek kellett eltelnie, mire az elnökjelöltek ismét vállalták a kamerák előtti megmérettetést. A vitázó felek Gerald Ford hivatalban lévő elnök és az elnökjelöltsége előtt országosan kevésbé ismert Jimmy Carter voltak. Egyébként, Ford volt, az első olyan amerikai elnök, aki nem választás útján került a Fehér Házba, amiből talán ki sem kellett volna egy darabig költöznie, ha a vitán jobban teljesített volna.

Azzal együtt sem, hogy Ford rövid elnöksége alatt többször is megbotlott. A botlásairól pedig a sajtó kíméletlenül beszámolt. Többek között nyelvbotlásairól is értesültek a választók, mint ahogy arról is, amikor ausztriai látogatása alkalmával megbotlott és legurult az elnöki különgép lépcsőjén. Amikor pedig a televíziós vita második menetében nem egyszer, hanem kétszer is kijelentette, hogy „Kelet-Európában nincs szovjet befolyás”, ezzel megerősítette azt a vélekedést, hogy nemcsak fizikailag, hanem politikailag is balesetveszélyes ember.

Hibázni tudni kell, ez nem vitás. Hiszen ez a fejlődés útja. Ráadásul egy kisebb baklövés következtében még akár rokonszenvesebbé is válhatunk mások szemében. De egyáltalán nem mindegy hogyan tesszük ezt, miben hibázunk. Arra azonban mindenképp érdemes odafigyelni, hogy hibáink és botlásaink ne erősítsenek rá a személyünkkel kapcsolatos negatív vélekedésekre, mint ahogy az Ford elnök esetében megtörtént. 

Ismerd a gyengeségeid és tudd kezelni ezeket!

1984-ben az újraválasztásáért küzdő Reagan elnök remekül kamatoztathatta színészi képességeit, amikor Walter Mondale-vel vitázott. Bár maga a választás kimenetel soha nem volt kétséges, ahogy Reagan egyik legnépszerűbb televíziós hirdetése mantrázta, ismét „reggel volt Amerikában”. Az első vitán azonban Reagan dezorientáltnak tűnt, ezért sorra születtek az elnöki alkalmasságát firtató publicisztikák.

Az ekkor 73 éves Reagen remekül kezelte a helyzetet  a Kansas Cityben megrendezett második összecsapásuk alkalmával. A korát firtató kérdésre válaszul tökéletesen sütött el egy jól előkészített poént, miszerint  "nem fogom politikai célokra felhasználni  ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát." A válasz hallatán nemcsak a közönség tört ki nevetésbe, hanem még Walter Mondale is elnevette magát. Bár Reagen elnöknek egyértelműen voltak gyenge pillanatai a vita során, de a nap végén mindenki erre a reakciójára emlékezett.

Az énmárkaépítés talán egyik legnehezebb része a kritikák kezelése. Ha következetesen kommunikálsz, képviseled magad és az álláspontodat, akkor előbb-utóbb megjelennek a kritikusok is. Akik kifogásolják a stílusod, a szakmai hozzáértésed vagy éppen az életkorod. Ilyenkor választhatsz, hogy elegánsan elengeded a dolgot és csak magadban puffogsz vagy mint Reagen is tette: javadra fordítod a helyzetet és a visszavágáshoz a humort hívod segítségül.

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem