Tanácsok csevegéshez
Smúzolás, bájcsevej, csevegés vagy ahogy az angolszáz területeken emlegetik: small talk. Ez az a társasági szituáció, amit sokan, de legfőképp az introvertáltak, negatív felhanggal emlegetnek. Azonban itt az idő, hogy másképp gondolj rá!
Manapság trendi leszólni a fecsegést, pedig az ilyen nem feltétlenül mély beszélgetéseknek fontos funkciója. Ugyanis épp ugyanolyan társas jelzés, mint a köszönés vagy a kézfogás. Természetesen azzal teljes mértékben egyetértek az ellenzőkkel, hogy az időjárásról csevegni valóban nem túl vonzó időtöltés, hacsak nem egy meteorológussal akad dolgod valami rendkívüli időjárási esemény idején.
A negatív felhang oka talán abban rejlik, hogy a könnyedséget sokan összemossák a felületességgel. Pedig a könnyed társalgás nem egyenlő a semmitmondással. Az egyensúly megtalálása és a jobb kapcsolatok érdekében – hiszen egy csevegés akár egy üzleti kapcsolatot vagy barátságot is megalapozhat - mondok is néhány tanácsot, aminek alkalmazásával talán még meg is kedveled ezt a műfajt.
Keretezd át!
Valószínűleg már te is többször megtapasztaltad, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen előfeltevésekkel lépünk be egy-egy helyzetbe. Éppen milyen belső monológ zajlik a fejünkben. Ezért érdemes fontolóra venned a szituáció átkeretezését. Hiszen egész másképp viszonyulsz egy adott helyzethez, ha éppen az jár a fejedben, hogy ’milyen érdekes dolgokat fogok hallani’, mintha a ’miért is vesztegetem itt az időm’ kérdésen bosszankodsz magadban.
Hagyd otthon a kedvenc témád!
Ez talán furcsán hangzik, azonban jobban jársz, ha nem a kedvenc témáddal indítasz. Valljuk be, amikor egy számunkra kényelmetlen helyzetben találjuk magunkat hajlamosak vagyunk a kelleténél többet beszélni. Ez a tendencia pedig különösen felerősödik ha a kedvenc témánkról van szó. Hiszen ilyenkor könnyen elragadhat a lendület, így monológ lesz a találkozásból nem pedig párbeszéd. Már pedig a cél mégis csak ez utóbbi lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy pusztán az időjárásról kellene csevegned.
Ne várd meg a piros lámpát!
Ahhoz, hogy ne következzen be az előző pontban felvázolt kellemetlen állapot, érdemes Dr. Mark Goulston, a ’Just Listen’ című könyv szerzőjének okfejtését megfontolni: “Egy beszélgetés első 20 másodpercében zöld a lámpa: a másik fél kiváncsi rád, egész addig amíg a mondandód releváns és remélhetőleg hasznos számára. De ha csak nem vagy egy egészen rendkívülien szórakoztató személyiség, ezután a másik fél kezdi elveszíteni az érdeklődését, mivel azok, akik egyfolytában több mint fél percet beszélnek könnyen unalmassá válhatnak. Tehát a sárga jelzés, figyelmeztet erre a kockázatra. A 40. másodpercnél pedig pirosra vált a lámpa. Persze, előfordulhat olyan helyzet, amikor figyelmen kívül hagyhatod a piros lámpát, de az esetek döntő többsége nem ilyen.”
Fogalmazz másképp!
Figyelj a másikra, igyekezz megtalálni a közös témákat. Ehhez persze meg kell ismerned a másik felet valamennyire, ilyenkor jól jönnek a kérdések. Ahhoz pedig, hogy a válaszokkal is elégedett légy érdemes eltérned a megszokottaktól. Például a ’milyen volt a napod?’ helyett azt is kérdezheted ’volt valami meglepő a napodban?’, ez utóbbi kérdés esetében érdekesebb válaszokra számíthatsz. De a ’miért’ és ’hogyan’ kezdetű kérdések is igen hasznosak ezekben a szituációkban.
Kérj tanácsot!
„Mindannyian csodáljuk azok bölcsességét, akik tanácsért fordulnak hozzánk.” – állapította meg kissé epésen Oscar Wilde. És milyen igaza volt. A tanács kérés nagyszerű módszer egy kapcsolat elmélyítéséhez vagy éppen elindításához, hiszen az emberek többsége szeret magáról és a megszerzett tapasztalatairól beszélni. Ráadásul még a másik fél szimpátiáját is elnyered ezzel.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!
