A tudatosság egyensúlyi kérdés

Mautner Zsófi nevét jól ismerik a főzés és a gasztronómia iránt érdeklődők. Hét évvel ezelőtt kezdett blogot írni, majd  a kultúrdiplomáciáról a gasztrodiplomáciára váltott. Zsófi története igazi sikersztori. A váltás történetét már sokan, sokszor megírták, de közben eltelt három év. Éppen ezért én inkább az eltelt időszak dilemmáiról és persze a személyes márkaépítésről kérdeztem a Chili és Vanilia blog szerzőjét


portreerdohatiarononline.jpg

Mennyire azonosítanak a blogoddal? Chili és Vaníliaként emlegetnek vagy inkább Mautner Zsófiként?

Ez változó, attól függően, hogy milyen felületen találkoztak velem először, de talán a Mautner Zsófi kezd gyakoribb lenni. Nekem belülről nehéz megítélni, hogy melyik brand az erősebb: a Chili és Vanília vagy a személyes. Talán nem is igazán elkülöníthető, hiszen a blog volt a kiindulási alap és ezt a mai napig meg is tartottam, ott továbbra is rendszeresen publikálok, bár ma már a hangsúlyok eltolódtak a hivatásos munkák és a személyes megjelenések felé. .

A pályamódosítás tudatos volt. Mennyire tudatosan építkezel azóta? 

Talán nem eléggé tudatosan.  Két lábbal a Földön járó ember vagyok, de a döntéseimnél mindig elsőként a szívemre és a megérzéseimre hallgatok. A szabadúszói, független lét már műfaját tekintve is eleve valamiféle tudatosságot igényel, hiszen legalább egy évre előre tudnom kell tervezni: hogyan osszam be az energiáimat, a kapacitásomat, az időmet és a bevételeimet. Ráadásul az elmúlt három évben, a 2009-es karrierváltásom óta iszonyatosan gyorsan történt minden, rengeteg típusú kihívásnak tehettem eleget, éppen ezért voltak pontok, amikor kicsit meg kellett állni és átgondolni, merre szeretnék menni. 

Melyek voltak ezek a pontok?

Az első év volt a leggyorsabb, tulajdonképpen minden olyan területbe belekóstolhattam, amely a gasztronómiához kapcsolódik. Egy idő után úgy éreztem, el kell döntenem, mi legyen a fő tevékenység. Azt hiszem, mindenkinél, aki főzéssel foglalkozik hivatásszerűen, elérkezik egy olyan pont, amikor meg kell hoznia egy olyan stratégiai döntést, hogy a tényleges főzésre akar nagyobb hangsúlyt fektetni (étterem, főzőiskola stb.), vagy a kapcsolódó, kiegészítő területekre (írás, szakácskönyv, publikálás). 

A két irány más és más stratégiát és attitűdöt igényel. Ez egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen imádok főzni, de közben nagyon sok más, a gasztronómiához kapcsolódó dolog is érdekel. A kapcsolódó területek mellett döntöttem, de úgy, hogy a főzés sem maradt el.

Aztán kb. még egy évembe telt, amíg be tudtam azonosítani, hogy a sok-sok kapcsolt terület közül melyik az, ami nekem a legtöbbet ad, és feltölt. Arra jutottam, hogy az írás és az intellektuális, kreatív aspektus az, amit a legjobban szeretek, és ami legjobban inspirál. A kapacitásaimat és a feladataimat ezért próbálom úgy csoportosítani, hogy ezekre több idő és energia jusson.

Ez két fontos döntés volt. Szerencsére sok és sokféle felkérés érkezik, ezekből pedig könnyebb úgy választani, hogy van mihez visszanyúlni. Arra is rájöttem, hogy nagyon élvezem a feladatok sokszínűségét és a munkámmal járó változatosságot. Most nagyon jó egyensúlyban van az írás és a különbőző társadalmi, kulturális, kreatív projektek, amelyek engem a legjobban inspirálnak. Azt hiszem a tudatosság sokkal inkább egyensúlyi kérdés, mint mondjuk két dolog közötti választás. Jellemzően inkább átgondoltan, de ösztönösen hozom a döntéseket és ez elég jól bevált. 

Az viszont például kifejezetten tudatos elhatározás, hogy odafigyelek arra, hogy milyen hangnemben és stílusban nyilvánulok meg. A blogon majdnem ezer bejegyzés született, de soha nem írtam például lehúzó, provokatív kritikát étteremről, pedig az ilyenek mindig sok látogatót vonzanak. Én azt a stratégiát választottam, hogy ha valami nem tetszik, akkor arról inkább egyáltalán nem írok, ha viszont valami tetszik, akkor szívesen felkarolom, és viszem a jó hírét, hogy minél többen tudjanak róla. A blogomnak nagyon kulturált törzsolvasóközössége van, szinte egyáltalán nincs rosszindulatú, trollkodó hozzászólás, ami szerintem igen ritka. Ez talán azzal is összefügg, hogy milyen stílusban írok. Könnyebb provokatív témaválasztással népszerűnek lenni, de ez engem nem inspirál. 
Fotó: Erdőhegyi Áron

Megkerülhetetlen kérdés, hogy te magad mit gondolsz arról mi emelt ki a többi gasztroblog közül? Mi a sikered titka?

Nincs titok. Iszonyatosan sok munka és kitartás. Sokszor látom, hogy valaki nagy lendülettel neki kezd egy gasztroblognak aztán két hónap után abbahagyja. A blog első négy évében én is a szabadidőmben, munka után írtam a blogot, és természetesen nálam is előfordult, hogy fáradtság, vagy stressz miatt épp nem volt energiám, kedvem, vagy ihletem. Azonban mégiscsak a kitartás az, ami lehetővé teszi, hogy az amatőr blogger egyszer csak profivá váljon. Nyilván nem árt hozzá némi írás- és kommunikációs készség sem. 

Fontosnak tartom az alázatot és a nyitottságot is. Utóbbiban a családi hátteremnek is nagy szerepe lehet. A nyitottságomat a különböző kultúrákra, élethelyzetekre és emberekre, valamint a kommunikációs készségemet otthonról hozom, és ezért (is) nagyon hálás vagyok a szüleimnek. 

A sikerhez szerintem kell egy erős belső tartás és egyfajta kurázsi is, hogy az ember bátran felvállaljon döntéseket, elveket, konfliktushelyzeteket is, sőt ,a kudarc felelősségét is. Amikor lemondtam a nagyon magas életszínvonalt biztosító diplomáciai pályámról, akkor abban a döntésben a kudarc lehetősége és felelőssége is benne volt. Persze, azt azért fontos hozzátenni, hogy a bátorság mértéke élethelyzettől is függ, hiszen ha mondjuk egy családdal szemben tartozik az ember felelősséggel, akkor teljesen másképp mérlegel. Én akkor, csak magammal szemben tartoztam elszámolási kötelezettséggel, ha nem sikerült volna a váltás, vállaltam volna a kudarcot is, az is az élet része. Ehhez szükség van egy egészséges magabiztosságra is. Persze, ehhez kell egyfajta védőháló is. Nekem ezt jelenti a diplomám és az, hogy hat nyelven beszélek. Tudtam, ha nem sikerülne a váltás, van mihez nyúlnom, legfeljebb majd fordítok vagy tolmácsolok.

Mit szeretnél, mi jusson az emberek eszébe a Mautner Zsófi brandről?

Ha a az embereknek rólam és a pályaváltásomról például az álmok megvalósítása és az önmegvalósítás és önazonosság jut eszébe, annak nagyon örülök.  Én pont olyan vagyok a rendezvényeken, vagy médiában való szerepléskor, mint máskor. Szinte semmi különbség nincs a szereplő Mautner Zsófi és a magánember Mautner Zsófi között. Fontosnak tartom, hogy merjük magunkat felvállalni, minden értelemben. Én külsőleg például nem vagyok egy modell alkat, de nagyon jól érzem magam, és nagyon örülök neki, hogy így is rengeteg reprezentációs feladatra kérnek fel. Ha az életvidámságra, jókedvre és az önazonosságra asszociálnak a személyemmel kapcsolatban, akkor azt szeretem. 

Zsófival egy kapkodós napon beszélgettünk. Ennek eredményeképp az első fotó és a videó elkészítése között sikerült leejtenem a gépemet és még a troli is jött. Ezért a videó minősége nem a legjobb, de nem volt szívem kidobni az elkészült anyagot. Tehát, klikk a videóra, melyben Zsófi elmondja, mit tart az egyik legnagyobb sikerének. 

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem