Foglalkozása: Világevő

Úton lenni és jókat enni. Ez legtöbbünknek pusztán hobbi. Azonban Jókuti Andrásnak - a Világevő blog szerzőjének és szerkesztőjének - életforma. Hogyan lett a hobbiból hivatás? Milyen lépéseket kellett megtennie és milyen dilemmákkal kell szembenéznie? Ezekről a kérdésekről faggattam a Világevőt. 

screen_shot_2016-11-07_at_10_22_28.png

Vízilabdáztál, kicsit rádióztál, kicsit újságíróskodtál. Amennyire én tudom, nem vetted egyik projektedet sem igazán komolyan. Az utóbbi két évben, amióta a blogod el kezdted írni, mintha megváltozott volna valami. Tudatos döntés volt? Egyáltalán hogyan kezdődött?

Világevő: Igen, ebben a dologban, ha úgy tetszik a saját börtönőröm vagyok. Nem gondoltam volna soha, hogy például önként felkelek valaha is hajnali háromkor, a világ másik felén azért, hogy én tudósíthassak az első magyar Michelin csillagról. A dolog egyébként úgy kezdődött, hogy Mautner Zsófival a Chilli és Vanilia blog szerzőjével, aki jó barátom, a székesfehérvári 67 étteremben ebédeltünk. Zsófi egyszer csak odafordult hozzám: "Figyelj Jókuti, írhatnál egy blogot a kajálós utazásaidról. Világevő néven." Én pedig beleegyeztem. Miért is ne? Az evés iránti zsigeri érdeklődés gyerekkoromtól kísér. Édesanyám beszámolói szerint, már első napos koromtól. El is kényeztetett, mivel mindennap főzött. Csórók voltunk, de igényes volt a főztjére. Három fiú mellett nem is tehetett mást. Persze, egzotikumként a menza kaját is megettem. Sőt, a gimnáziumban előre tolakodtam, bemondtam más nevét, majd a végén újrapróbálkoztam saját jogon a dupla adag reményében. 

Tehát Zsófi kitalálta a blogot, te pedig megcsináltad. Hogyan kezdtél neki? Megterveztél bármit is?

Világevő: Nem vagyok az a papírral, ceruzával tervezgető típus. Szeretem a döntéseimet intuiciók, érzelmek, ösztön alapján meghozni, ráció helyett. Néhány dolgot azért eldöntettem előre. Bár van bennem exibicionizmus, nem akartam (és nem is akarok) magánéleti dolgokról írni, de receptekről sem túl gyakran.

Miért nem tudsz főzni?

Világevő: Tudok főzni, de nem a főzésben teljesedek ki és recept-blog már két éve is rengeteg volt. Szóval nem tervezgetek, az irányt nagyjából tudom és ha szembe jön egy lehetőség, akkor nem hagyom ki. Ebben is nagyétvágyú vagyok. Miért akarnék megállni bárhol is? Így jött azaz ötlet, hogy a lyoni Bocuse Intézet szakácsiskola képzésén részt vegyek. Csak tíz külföldi kerülhet be évente, de köztük voltam. Erre például büszke vagyok. Vagy arra, hogy Michelin csillagos séfekkel beszélgethetek. Én aki utolsó, megtűrt vendég voltam ebédmenükor, ezekben az éttermekben. Jó, nem azt mondom, hogy országos haverok vagyunk. De ezek nekem nagy dolgok, nagyon nagyra becsülöm a profi szakácsokat, összetett és kemény munka. jokuti.jpg

Összegezve: nem tervezel tudatosan.

Világevő: Ez most már nem teljesen igaz. Szerződést kötöttem egy könyv megírására és ez sok kérdést felvet, mely a blogra is visszahat. Milyen legyen a könyv nyelvezete, stílusa? Milyen legyen a design? Mennyi érzelem legyen benne? A blog nyelvezete most szikár, kevesebb poén van benne, nincs érzelem és leírásokban sem bővelkedik. Egy könyv ezt nem bírja el. Emellett a blog jelenlegi arculata egy gyors megoldás volt. A könyv jó alkalom ezt is újragondolni.

Tehát, új szakasz kezdődik. Van olyan, akinek ki kéred a véleményét, meghallgatod a tanácsát?

Világevő: Nem szeretek konzultálni, inkább a saját falaimmal ütközök. Még ha rossz döntést is hozok, jobban viselem ha az a sajátom. 

Nagyhangú fickó vagy, aki egy poénért nem megy a szomszédba és az egod sem kicsi. Ez időnként irritáló tud lenni, ami kemény kritikákat vált ki. Hogy kezeled ezt?

Világevő: A kritikákhoz jó indulás volt a két bátyám, akik nem kíméltek sem verbálisan, sem fizikailag. A vízilabda sem a lélek ápolgatásáról szól, sokkal inkább az életben maradásról. Ennek ellenére csodálkoztam, amikor a blogon megjelentek az első trollok. Kicsit gondolkoztam, majd indítottam egy troll-szelídítő projektet. Ha az értelem szikráját látom, megpróbálok valamiféle kapcsolatot kialakítani. Ezekből a kommentelőkből nem lesznek rajongók, de értelmes kritikusokká válhatnak. A félig megszelídített troll hasznos eszköz. A színtiszta rosszindulatot pedig nem veszem, nem vehetem komolyan. 

Képek: Világevő

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem