Vigyázat, csalok!

A minap gyerekkori játékainkat idéztük fel Szonja barátnőmmel, így került szóba a Rodolfo bűvészdoboz. A nosztalgia jegyében, persze azon is elmerengtünk kinek milyen színű jutott a nem túl széles választékból. Az egykori Triál slágerterméke, a korabeli márkázás egyik csodája azonban nemcsak emlékeinket őrzi, hanem Rodolfo nevének továbbélését is biztosítja. Úgy tűnik, hogy Rodolfo neve immár a világ végezeteig összeforrt ezzel a bizonyos dobozzal és a bűvészettel is. 

Rodolfo pályájának kezdetén - a 30-as évek elején - sok nagy, mára névtelenné vált bűvész uralta a pályát (például Corodini, vagy Leo, aki még a török szultánnak is bemutatta a trükkjeit). Ők a feledésbe merültek, de Rodolfo neve még ma is fogalom. Vajon milyen tényezők játszottak ebben szerepet? 

Kellett hozzá szerencse és persze egy befolyásos mentor sem ártott, de ez önmagában nem lett volna elég. A protekció csak a függönyig tart - mondják az öreg színházi rókák - utána a tehetség, a szakmai tudás és a jó fellépés számít. A közönség ítél a tapsával. Rodolfo mentora, Ódry Zuárd (a színész Ódry Árpád testvére) befolyása révén számos helyre elvitte tanítványát, de ott neki kellett kivívnia a közönség figyelmét.

Egyik meghívást a másik követte és ez jól mutatója, hogy Rodolfo tehetségével kitűnt a sokaságból. E mellett a kitartás, a tökéletességre törekvés - Rodolfo napi nyolc órát gyakorolt a tükör előtt, később már "csak" négyet - és a folyamatos megújulási képesség - több mint 5000-es(!) repertoár is nagy szerepet játszott. De ne szaladjunk előre, lássuk az indulást!

Rodolfo, 1911-ben látta meg a napvilágot Gross Rezsőként, a József és a Nagyfuvaros utca sarkán, egy szobakonyhás lakásban. A család annyira szegény volt, hogy Rodolfo két összetolt széken aludt, majd ahogy nőtt újabb székekkel pótolták a fekhelyet, egészen négyig, mert több székük nem volt. A családi anyagi körülményeinek megfelelően alakult a sorsa egy bizonyos vasárnapig (elvégezte a négy polgárit, majd inasnak adták egy úri-divatáru üzletbe).

Történt, hogy a család úszni indult a nagy melegben, a Duna-partra. Egyszer csak egy fuldoklóra lettek figyelmesek, akit kimentettek a vízből. A fuldokló egy Pesten élő kínai gyöngyárus volt, aki hálából két bűvész trükköt mutatott a gyerekeknek. A kis Rezső másnap a környéket szórakoztatta a mutatványaival. Kisebb tömeg verődött össze körülötte, ez tűnhetett fel a már említett Ódry Zuárdnak, aki éppen arra járt. Ódry, egyébként a Magyar Amatőr Mágusok Szövetségének vezetőségi tagja volt, szárnyai alá vette a fiút és tanítgatni kezdte. A fiú, pedig szorgalmasan gyakorolt. 

"Sok bűvészkedő fiatalember kitűnően elsajátítja az alapműveleteket, mégsem lesz belőle RODOLFO! Abban, hogy nekem sikerült "megcsinálni magam", az alapműveleteken és rengeteg gyakorláson kívül két további tényezőnek, azaz Ódry úr tanítási módszerének, illetve tépelődő, mindig újat akaró természetemnek is nagy jelentőséget tulajdonítok" - mondta később magáról a mágus. 

Két év gyakorlás után, Ódryval együtt lépett először színpadra, ekkor még Grosz Rezsőként. Sikert arattak és egyre többet hívták őket. 1929-ben, egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak a nacionalista korokkal szoros kapcsolatot ápoló, Ébredő Magyarok mozgalom egyik rendezvényére. Ebben a közegben a Grosz Rezső név, diplomatikusan szólva: nem csengett túl jól. Ekkor találta ki Ódry a Rodolfo Grosso nevet, aminek a végét később a bűvész elhagyta. 

Egy évvel később Rodolfot a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének felvételijén találjuk, ahova nem vették fel, valószínűsíthetően alacsony származása miatt. De nem adja fel, ha nem lehet amatőr, akkor hivatásos lesz. Ekkor 1931-et írunk és Grosz Rezsőt, a Magyar Artista Egyesület egyhangúlag a tagjai közé fogadja. 

A harmincas évek elején járunk, rengeteg tehetséges előadó áll a pódiumokon és már érezni a gazdasági világválság előszelét. Ahogy ma mondanánk, élesedik a piaci verseny, csökken a fizetőképes kereslet. Nem adják fel. Ódry, Rodolfo és testvére - Ádám, aki pr zseni is volt és élete végéig támogatta öccse karrierjét - ekkor kísérletezik ki az emblematikussá vált megjelenést. A kollégák feltűnő és rikító színpadi öltözeteivel szemben, a visszafogott angol bajuszt, frakkot és az akkor divatos lefésült hajat választották. 

Kellett még valami, amire felfigyel a közönség. Rodolfo kidolgozza azt a bizonyos ujj-levágási trükköt. Megvágta majd megmutatta vérző ujját, letörölte és a seb eltűnt. A mutatvány nagy sajtóvisszhangot kapott, persze ebben a bátynak is nagy szerepe volt. Ez a trükk aztán még sokáig elkísérte, bár ennél százszor nehezebb produkciója is volt. De azok a kutyát sem érdekelték. Majd következtek a zsilettpengés előadások - egyenként pengéket nyelt le, majd cérnát és felfűzve húzta elő a szájából. 

Az ismertség meglett, de az igazi nagy áttörés még váratott magára. A zajos sikert mégsem a fakír-trükkök hozták meg számára, hanem a színpadilopás-produkció. Ezt Rozsnyai Sándorral (a Nagymező utcában működő mulató tulajdonosa) találták ki. Persze, a hírverésben ismét nagy szerep jutott a testvérének is. Az ő ötlete volt, hogy Rodolfo két megálló között lopja végig a 6-os villamos közönségét. "Véletlenül", mindig arra járt egy újságíró is, valamint néhány detektív, akik az ajtóknál állva, addig nem engedték leszállni az utasokat, amíg Rodolfo vissza nem adta tárgyaikat.

A népszerűség felívelt, egymást érték a hazai és a nyugat-európai felkérések. Azonban, a történelem közbe szólt, a második világháború alatt éppen hogy túlélte a munkaszolgálatot. De mintha mi sem történt volna, 1945-ben újra a színpadon áll és innentől töretlen a siker. Olyan sztárokkal szerepelt egy színpaon, mint Karády Katalin vagy Latabár Kálmán. 

A hosszú, szép karrierhez a megújulási képesség is kellett. Új trükkök és a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás. Már nemcsak színpadon lép fel, hanem filmekben szerepel, tévé műsort és katedrát kap - 48-tól az Artista Képző tanára -, könyvet ad ki "Vigyázat, csalok!" címmel.

 

Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon színpadon kívül is kamatoztatta-e rendkívüli képességeit? Nos, a hosszú turnékon, utakon sokat ultizott kollégáival. Mivel elég jól játszott, néha egy kicsit csalt, hogy veszítsen. Így kerülvén el a gyanúsítgatásokat. Ez a látszólagos ellentmondás szimbolizálja leginkább szakmai alázatát és hozzáállását: egy igazi profinak el kell kerülnie azokat a helyzeteket, amelyek veszélyeztetnék szakmai hitelességét.

A nosztalgiázást és az ötletet, köszönöm Szonjának!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal branding közösségéhez. Klikk ide.

Képek: innen és innen.

Forrás: Rodolfo: Vigyázat, most nem csalok! és szinhaztortenet.hu

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem