A zene az étele

Vannak emberek, akik élnek, teszik, amit szeretnek. E közben boldogok és optimisták. Van, hogy ez már önmagában teljesítmény, hiszen sem a sors, sem a történelem nem volt kegyes hozzájuk. 

Alice Herz-Sommer egyedül él, London északi részén és a világ egyik legszerencsésebb emberének tartja magát. Alice a világ legidősebb holokauszt túlélője. A háború előtt koncert zongorista volt Prágában és még mindig napi több órán át gyakorolja Schubert, Smetana, Beethoven darabjait és persze Bachot.Alice Herz-Sommer

1903-ban született Prágában. Öt évesen kezdett zongorázni, tanára Conrad Ansorge - Liszt egyik kíváló tanítványa - volt.  Ő volt a legfiatalabb hallgató - 16 évesen - a tekintélyes prágai Német Zeneakadémia mesterképzésén. Alice személyesen ismerte Franz Kafkát, hiszen családi barátnak számított. 

Franz Kafkával

Amikor 1939-ben a németek elfoglalták Prágát, gettóba zárték őt is, majd két év után a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták férjével és fiával. A tábor zenekarában zongorázott Chopint, emlékezetből. Ugyanis a koncentrációs tábor vezetése összeállított egy zenakart, hogy a Vörös Keresztnek bizonyítsa, hogy a táborokban minden rendben van. 

Erre így emlékezik Alice: "Alig kaptunk enni Theresienstadtban. Lefogytunk. Krumpli héjat guberáltunk és az éhségtől sok ember meghalt. Az emberek azt kérdezték: Hogyan tudunk zenélni? Nagyon gyengék voltunk. De a zene különleges, mint egy varázslat. A zene volt az ételem. Több mint 150 koncertet adtunk. Rengeteg kíváló zenész volt, tényleg kíválóak. Hegedűsök, csellisták, énekesek, karmesterek és zeneszerzők.....Kétszer, háromszor játszottam egy héten. A közönség többnyire idős emberekből állt - nagyon beteg és nagyon boldogtalan emberekből -, de jött a koncert, és ez volt az étel."

1931-ben a zongoránál

Édesanyját, 1942-ben a treblinkai megsemmisítő táborba vitték .A férjét - aki jól ismert hegedűművész volt - 1944-ben Auschwitzba, majd Dachauba szállították. Soha többé nem látta. Raphael, Sommer (akkor 6 éves) fia a Hans Krasa: Brundibár című gyerekoperájában vett részt, mivel a nácik ezzel is azt próbálták mutatni, hogy "normális az élet" Theresienstadtban. Ő egyike annak a 130 gyereknek, akik túlélték a tábort. A táborba 15000 gyerek került. 

2009-ben a zongoránál

Hogyan élte mindezt túl? 

"A temperamentum. Az optimizmus és a fegyelem. Minden egyes nap 10 órakor leülök a zongorához és mindent e köré rendezek. 30 éve ugyanazt eszem, halat vagy csirkét. Jó levest, ez minden. Nem iszom kávét, sem teát, sem alkoholt. Csak meleg vizet. Sétálok, ami szörnyű fájdalommal jár, de 20 perc után ez sokkal jobb. Ülni vagy feküdni sem jó....Mindenesetre, az élet szép, nagyon szép. És ahogy öregszel, egyre jobban értékeled. Idősen egyre inkább értékeled. És hálás vagy mindenért. Mindenért."

Alice Herz-Sommer a háború után Izraelben élt, majd fia kérésére Londonba költözött. Tíz évvel ez előtt meghalt a fia. A családja és a barátai is halottak. De még mindig zongorázik. "Szeretem a munkát. A munka a legjobb találmány, a legjobb. A zongorázás még mindig boldoggá tesz. Boldoggá tesz, ha van valamid. A legrosszabb dolog az unalom. Az unalom veszélyes."

Alice Herz-Sommer, 2011. november 26-án ünnepli a 108. születésnapját.

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem