Mese egy legendáról

Az erős én-márka építésében nagy szerepe van a történeteknek. Igen fontos és sokat elárul rólad, hogyan meséled el a saját történetedet. Az igazán jó történeteket, aztán mások is tovább mesélik. Ma egy igazán szép és megható példa az Otthon Édes blog szerzőjétől, aki Láng Györgyre emlékezik:

"Az Úr mindig kész csodákat tenni, amikor arra van szükség, fiam" - mondta II. János Pál pápa a magyar gasztronómia Egyesült Államokba vetődött egyik legelismertebb szaktekintélyének. A pár hete, július 5-én elhunyt Láng György, akivel 2006 karácsonyán New Yorkban volt szerencsém beszélgetni, a tanítást a saját bőrén többször is megtapasztalta. Írásomban az ő portréját rajzolom meg. Alább Láng Györgyre emlékezem és a közösen elköltött ebéden hallottakat adom írásba.

Tizenhat évesen, egy, a Gundelben elköltött ebéd során álmodta magát az étterem tulajdonosának Láng György, akit az édesapja vitt el a gasztronómiai csodák birodalmába. Hogy a békebeli hangulat, az ételek íze, a csontból szertartásosan kiütögetett és pirítósra kent velő, netán az aranysárga húsleves látványa hozta meg a kedvét ahhoz, hogy egyszer köze legyen a gasztronómiához és az étteremhez, maga sem tudja. Mindenesetre azon a ráérős napon csírájában fojtotta el a gondolatot a hegedűművészi pályára készülő fiú.

Álma legközelebb 1991-ben, már az Egyesült Államokban jutott eszébe, amikor üzlettársával Ronald S. Lauderrel megvásárolták a Gundel Éttermet, amely a szocialista esztétika minden megaláztatását elszenvedte. A legendás vendéglő díszítéseit akkor farostlemezek fedték el, a mennyezet két méterrel alacsonyabbra került hogy jobban hasonlítson egy moszkvai szállóhoz, a hangulatvilágításról pedig izzó pattanásokra emlékeztető lámpák gondoskodtak.

Láng ekkor már majd öt évtizede élt hazájától távol, s ezalatt megtanulta rezignáltan fogadni a csapásokat. Tudta, hogyan kell túlélni a túlélhetetlent, miként kell ügyesen kifarolni a halál torkából, utolsóként be-, de elsőként kilépni a forgóajtóból. A leleményességre édesapja nevelte, a kreativitását a II. világháború edzette. Amikor elvitték munkaszolgálatra, a komáromi táborban az apja által ráhagyományozott szakma, a szabómesterség mentette meg az életét: a kemény fizikai munka helyett a parancsnokság ruháit toldozgathatta. A tábori szabóságból hamis papírokkal szökött Budapestre, ahová szülei bevagonírozásának hírét véve ment zsidókat menteni. 

Pechjére Szálasi hatalomátvételekor érkezett a fővárosba. Az ügy és saját életben maradása érdekében beállt nyilasnak: a Hungarista Légióhoz igazolt. „Jóságos fasiszta minőségemben több sorstársamon segítettem, amíg le nem buktam” - mondja Láng a New York-i Central Park szomszédságában fekvő éttermében, az előétel helyett a múltidézésbe feledkezve. Nadrágjának letolásával kellett igazolnia a légióstársaknak, hogy nem zsidó, ám amikor a látvány a hungaristák feltételezését igazolta, mentő ötletként Hetednapi Adventistának adta ki magát, akikről valamikor azt olvasta, náluk is kötelező a körülmetélés.

Blöffölt, de megúszta, ám a felszabadító orosz csapatok bejövetele újabb bajt hozott a fejére. Őrizetbe vették háborús bűnösként, s csak az általa megmentettek vallomása tisztázta őt a bírósági tárgyaláson. Az országban átélt viszontagságok azonban emigrálásra késztették. Utolsó fillérjeit embercsempészeknek adta, akik egy halottszállító kocsi koporsójában szállították Ausztriába. Pár hónappal később egy papírmasé kofferrel és imádott hegedűjével közeledett Amerika partjai felé. Míg utastársai a Szabadság-szobor láttán éljenző tömegé olvadtak a fedélzeten, Láng a kabinjában nyakkendőt kötött, hogy megadja a módját a partraszállásnak.

Az Újvilágban alkalmi munkák biztosították a megélhetését. Volt konyhai kisegítő, hipnotizőrsegéd, prímás a Manhattan Csárdában, kottalapozó a Carnegie Hallban. Dolgozott egyetemi éttermekben, majd a legendás Plaza Hotel jól szervezett konyhájára igazolt. Nyolc hónap után azonban rájött, csak úgy juthat feljebb, ha leteszi a fakanalat, és a menedzsmentben próbál érvényesülni. Megvilágosodását követően a Chateau Gardenhez szegődött, hogy ráncba szedje az éttermi részleget. Itt kóstolt bele a bankettek világába.

Az általa szervezett esküvők híre hamar eljutott New York akkor legfényűzőbb hotelébe, a Waldorf-Astoriába. Az egyik iparmágnás ugyanis azzal dicsekedett el az ottani bankettfőnöknek, hogy kislánya Chateau Garden-beli lakodalma pazarabb volt, mint a Waldorf-Astoria bármely partija az elmúlt években. Láng leigazolása bankettmenedzsernek ezután nem sokat váratott magára."Amikor a Waldorfba kerültem, úgy éreztem magam, mint egy falusi káplán a Vatikánban” - mondja Láng, aki királyoknak, szultánoknak, maharadzsáknak és más potentátoknak szervezett bálokat, ebédeket és vacsorákat. A nagyszabású rendezvények hírét a The New Yorker társasági rovata (The Talk of the Town - A városban beszélik) hozta-vitte. 

Láng már a Brass Rail étteremláncnál dolgozott, amikor saját cég alapításáról kezdett el gondolkodni. Tette ezt azért, mert a munkahelyén komoly kudarcélmény érte. Történt ugyanis, hogy egy úr Kentuckyból személyes találkozót harcolt ki Láng Györgytől, hogy bemutathassa: a rántott csirke sütéséhez egy különleges eszközt tökéletesített, amitől a szárnyas húsa kívül ropogós, belül zamatos és omlós lesz. Míg Láng érdeklődését felkeltette a fura csirkesütő és gazdája, a Brass Rail tulajdonosait kevésbé. Rábeszélésére főnökei mégis nyitottak egy apró éttermet a specialitásra alapozva, ám rossz helyen és időben tették, így a sikertelenség miatt a fura fazonnal elváltak útjaik. Hiba volt. A Kentucky Fried Chicken ma a világ egyik leghíresebb gyorsétteremlánca.

Annak érdekében, hogy Láng hasonló kérdésekben maga dönthessen, saját céget alapított, amely megbízások alapján nyitott és gondozott éttermeket felhőkarcolók tetején, adott tanácsokat a Marriott és a Loews szállodaláncoknak, indított útjára üdülőfalut Görögországban. Láng György bokros teendői ellenére saját étterme, a Café des Artistes motorját is berúgta New York párizsias hangulatú művésznegyedében, közel a Lincoln Centerhez - egy olyan épületben, amelynek falait a mai napig a századelő bohém művészeinek buja freskói díszítik. Az ódon falak között a jó polgári konyha becsületes ételei kerülnek az asztalra. Nagy hangsúlyt kapnak a komfort tételek, a kenyér, a vaj, a kávé, a megfelelően forrázott tea, míg a forró olajban sült, illetve puccos ételek száműzetésbe kerültek. Nem bánja ezt a törzsközönség, s az illusztris vendégek - köztük Kim Basinger, Bill Clinton - sem szoktak panaszkodni, de még a New York éttermi bibliáját jegyző Tim Zagat sem, aki azt szokta mondani, nagy baj esetén tudja, Lángnál mindig jó falatokat kap.

Amikor visszapillantok, a 82 éves örökifjú már el is tűnik a forgatagban, de utolsó története még hosszan velem marad. Azt mondta, The Great Escape címen az 50. ‘56-os évfordulóra került az amerikai könyvesboltok polcaira Marton Kati műve. A kilenc zsidó, aki megmenekült Hitler szorításából és megváltoztatta a világot alcímmel jelentkező írás létezéséről Láng György úgy szerzett tudomást, hogy egy ismeretlen küldött neki egy példányt. Miután a gasztronómus átpörgette az illusztris névsort, amelyben többek között a világ kerekét a tengelye körül megforgató Koestler, Neumann, Teller, Korda cselekedeteiről olvasott, az ölébe hullott egy papír: „Te lehetnél a tizedik."

Az itt közölt írás, az eredeti rövidített változata. A teljes írásért és további érdekes részletekért klikk ide.

Mutass többet
Énmárka, személyes márka, personal brand. Ezek a kifejezések ma már sokaknak ismerősen csengenek. De mit jelent ez a fogalom? Milyen szerepe van a karrierünkben? Milyen eredményeket és sikereket hozhat? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Egyáltalán, hogyan fogjunk hozzá?
Megrendelem