A világhírű szobor esete
Ismerd meg a világ legismertebb szobrának történetét! Közben persze arra is fény derül, hogy mi köze egy több száz éves szobor sztorijának a karrierépítéshez és az énmárkaépítéshez.
Amikor 1464-ben, Firenze városi előljárói elhatározták, hogy a firenzei katedrális egyik párkányára egy új szobrot állítanak, még nem tudták, tervük megvalósítására majd négy évtizedet kell várniuk. Mint ahogy azt sem, hogy ez lesz az a szobor, ami a város egyik legismertebb jelképévé válik és nem mellesleg egy addig alig ismert művész hírnevét megalapozza. De ne ugorjunk ennyire előre a történetben, nézzük milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a városi előljáróknak és nem utolsó sorban, mit tanulhatunk belőle.
A döntés tehát megszületett, és a városi építési bizottság hozzá is látott a megvalósításhoz. A Carrara környéki bányákból egy hatalmas márványtömböt rendeltek, és felkérték Donatello egyik tanítványát, Agostini di Duccio-t a szobor kifaragására. A mester munkához is látott, egy kis részt kifaragott a lábak körül, majd a munkát teljesen érthetetlen okokból váratlanul félbe hagyta.
Ami valakinek probléma, az a másiknak lehetőség
A terv időről időre napirendre került, tíz évvel később találtak is egy másik szobrászt. Azonban a művész, amilyen hirtelen munkához fogott, olyan gyorsan vissza is mondta a megbízatást, a márvány rossz minőségére hivatkozva. A szoborkezdemény így művész nélkül maradt. Azonban a firenzeiek hiába próbáltak újra és újra vállalkozó szellemű szobrászt találni, megfelelő jelentkező csak nem akadt. Egészen 1501-ig, ekkor két művész is jelentkezett.
Az egyik jelentkező Andrea Sansovino azzal a tervvel állt elő, hogy néhány darab hozzátoldásával kifarag egy szobrot, ha a város neki ajándékozza a márványtömböt. A másik jelenkező egy fiatal, de igen ambiciózus művész volt, aki nem rég tért vissza Firenzébe. Ez utóbbi azon a véleményen volt, hogy hozzátoldás nélkül is jó szobrot lehet kifaragni a márványtömbből. Hiszen mélyen hitt abban, hogy minden kőtömbben ott van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni.
Bátraké a szerencse
A tanács végül hosszas viták után a fiatalember elképzelései mellett tette le a voksát, és azzal bízta meg, hogy a bemutatott tervek alapján készítse el a Góliát legyőzésére készülő Dávid szobrát. Michelangelo - hiszen ő volt a másik jelentkező – pedig elfogadta a megbízást. Azonban még három év megfeszített munka kellett ahhoz, hogy elkészüljön a szobor, mely nemcsak Michelangelo karrierjében nyitott új korszakot, hanem a művészettörténetben is.
A folyamatot Giorgio Vasari – Michelangelo egyik tanítványa - később úgy jellemezte, mint „az élet visszaadását valaminek, ami már halott". Maga a mester pedig a következőket jegyezte fel az alkotás folyamatáról: ”Ha tudnák az emberek, hogy milyen keményen dolgoztam a szobor megmunkálásán, egyáltalán nem tűnne olyan csodálatosnak."
A szobor tehát 1504-re elkészült, de a publikumnak még várnia kellett, hiszen ekkor hosszas tanácskozás indult arról, hogy a szobrot hova kellene felállítani. Ugyanis az eredeti elképzelés - a firenzei katedrális párkányzata – nem volt kivitelezhető, a szobor hatalmas súlya miatt. Ezt végül a döntőbizottság is belátta, így a Palazzo Vecchio bejárata melletti teret jelölték ki Michelangelo alkotásának felállítására.
Michelangelo szobrát azóta is bárki megcsodálhatja Firenzében és a szobor történetének tanulságai sem évültek el. A legkézenfekvőbb talán az, hogy a kitartás elnyeri méltó jutalmát és persze a a „jókor lenni, jó helyen” példázata is ott rejlik benne. Persze azzal a megkötéssel, hogy a szerencse csak annak kedvez, aki élni tud az adódó lehetőséggel és magát sem kímélve, kihozza belőle a maximumot.
De a sorok között egy másik üzenet is felfedezhető. Még pedig az, hogy mennyivel könnyebb helyzetben vagyunk, mint egy szobrász a reneszánsz Itáliában. Mindannyiunknak megvan a maga „márványtömbje”, a szaktudásunk, szakmai tapasztalataink és képességeink képében. A lehetőségek is adottak, hogy ebből egy egyedi formát "kifaragjunk". Ráadásul, manapság már senki engedélyére nincs szükségünk ahhoz, hogy mások számára is láthatóvá tegyük eredményeinket a személyiségünkhöz és habitusunkhoz passzoló formában.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!