A néma katona és a társítási elv esete
Te is felfigyeltél arra, hogy hirtelen mindenki focirajongó lett körülötted? Valóban ennyire népszerű a foci? Vagy valami másról is szó van? És mi köze ehhez egy néma katonának?
Mielőtt válaszolnék a kérdésekre, kiránduljunk egy kicsit az időben. A II. világháború után egy frontról hazatért katona, megnémult. Ebben igazából még nincs semmi igazán különös. Ami azonban furcsává tette az esetet, hogy az orvosok semmilyen szervi okot nem találtak. A veterán tudott írni, olvasni, megértette, amit mások mondtak neki, teljesítette a kéréseket. Szóval, teljesen normálisan viselkedett, csak éppen egyetlen árva szó sem jött ki a száján. Harminc évig.
Az orvosi vizsgálatok után a veteránt átszállították egy másik kórházba, ahol egy napon focimeccset közvetítést hallgattak a bentlakók: a néma veterán szülővárosának csapata játszott, régi ellenfelével. És ahogy az előfordul egy-egy mérkőzésen: a játékvezető szabadrúgást ítélt a veterán szülővárosának csapata ellen. Ekkor a veterán felpattant a székéről, a készülékre üvöltött: "Ostoba seggfej! Oda akarod adni a meccset?!” Majd visszaült a székére és soha többet nem szólalt meg újra.
Az eset jól példázza annak a jelenségnek a működését és erőteljes hatását, amit a szociálpszichológia szakirodalmában társítás elveként ismertetnek. A veterán azért törte meg hallgatását, írja Robert B. Cialdini, mára klasszikussá vált Hatás című könyvében, mert számára a csapat győzelme (vagy veresége) személyes üggyé vált. Pusztán, amiatt az apró tény miatt, hogy a szülővárosa csapata játszott. Ez az egyetlen dolog - a város azonossága - elegendő volt ahhoz, hogy személyes ügyévé váljon a közelgő győzelem vagy vereség lehetősége, és emiatt megtörje több mint három évtizedes hallgatását.
A kérdés az, vajon miért mozdít meg valakit ennyire egy sportesemény? Miért kívánja ennyire a csapata győzelmét? A válasz egyszerű: a saját énképét is javítja ezáltal, saját felsőbbrendűsége bizonyítékát látja benne. Elsősorban saját maga számára, de mindenki másnak is. Ugyanis, a társítás elve, mechanizmusa igen erősen hat ránk, ez pedig azt eredményezi: ha sikerekkel vesszük magunkat körül, akkor a dícsfényből nekünk is jut, így nagyobb lesz a tekintélyünk mások előtt. Még akkor is, ha ez a kapcsolat érintőleges, felületes – mint például a lakó- vagy születési hely azonossága.
Azonban, még véletlenül se gondoljuk azt, hogy csak a sportrajongók esetében figyelhető meg ez a jelenség. Általában is hajlamosak vagyunk oksági kapcsolatot látni (csak látszólag) összetartozó dolgok között. Ez az elv érvényesül akkor is, amikor igyekszünk pozitív eseményekkel kapcsolatba kerülni, a negatívaktól pedig elhatárolódni. Még akkor is, ha ezek rajtunk kívül álló okokból következnek be és gyakorlatilag semmilyen hatással nem vagyunk a történésekre.
A társítási elv miatt működnek a ’jó csajos’ reklámok. A politikai kommunikációs stábok ennek tudatában igyekeznek sztárok támogatását megnyerni a kampányokhoz. Ezért mutatkozott annak idején Barack Obama, Oprah Winfreyvel vagy, hogy egy jelen idejű példát említsek Hillary Clinton, Ellen DeGeneres-vel. A jelenség esszenciája csapódik le a ’madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg’ bölcsességében is. Mivel ezek a társítások – azok a jó vagy rossz dolgok, amikkel összekapcsolódunk saját és mások fejében – befolyásolják a megítélésünket és azt is, hogy mások hogyan éreznek irántunk.
A társítás elve egy sor viselkedésformára kínál magyarázatot és akár tudatában vagyunk - akár nem - nap mint nap megtapasztaljuk hatását. Például, amikor ösztönösen próbáljuk elkerülni egy rossz hír közlését, hiszen rég megtanultuk, hogy több rokonszenvet kelthetünk magunk iránt, ha jó hírekkel és nem a rosszakkal hoznak minket kapcsolatba. De akkor is a társítási elv hat ránk amikor egy számunkra hiteles és megbízható ember ajánl valakit figyelmünkbe vagy mi ajánlunk egy szolgáltatást, szakembert valaki figyelmébe, hiszen a saját megítélésünket is kockáztatjuk ezzel. Érdemes tehát tisztában lenni a társítási elv működésével és hatásaival. Az énmárkád tudatos építésekor (is) elgondolkozni azon, hogy mihez kapcsolhatják, kapcsolják nevedet.
