A lassabb építkezés varázsa
Gyorsnak kell lenni, hiszen aki kimarad az lemarad. Nagyban kell gondolkodni. - mondogatják sokan. De mi van, ha más a tempód, ha nem akarsz óriásira nőni? Énmárkaépítés a “slow life” jegyében, interjú Bandula Arankával.
Nagyjából hat évvel ezelőtt találkoztam egy magyar márkával, amikor a tenger felé vettem az irányt és útitársam egy igazán figyelemre méltó táskával érkezett. A táska a Magyar Államvasútak sötétítő függönyéből készült, a márka pedig Pistole Pete néven futott. Csak futott. Ugyanis, nem régiben a vállalkozás mögött álló tervező úgy döntött, hogy saját nevét használva készíti táskáit a továbbiakban. Ez jó alkalom volt arra is, hogy a táskák után végre a tervezőt, Bandula Arankát is megismerjem.
A Pistole Pete nekem olyan márkának tűnt, amire nyugodtan mondhattuk: kicsi a bors, de erős. Mi vitt rá, hogy változtass?
A váltás úgy történt, mint ahogy a táskakészítés is indult. Addig készülődtem, amíg előállt egy olyan helyzet, amikor már nem halogathattam a döntést. A Pistole Pete eredetileg egy három fős vállalkozásként indult, tíz évvel ezelőtt. Majd úgy alakult, hogy egyedül maradtam benne. Ekkor még csak hobbiként, a főállásom mellett készítettem a táskákat. Aztán, nagyjából öt éve úgy alakultak a külső körülmények, hogy választanom kellett. El kellett döntenem, miből akarok megélni. A barátaim akkor már jó ideje pöckölgettek a váltás felé. A végső lökést azonban, egy újságírónak köszönhetem, aki írni akart és végül írt is a táskáimról. A cikk megjelenése után őrült sok megrendelés érkezett. A táskák nyertek.
A névváltás is hasonlóképp történt. Az elmúlt években egyre többször és egyre többen kérdezték, miért bújok el a márkanév mögé. Ilyenkor mindig egy kicsit elgondolkodtam a változtatáson, de csak most éreztem azt, készen állok rá. A saját tempót, ritmust fontosnak tartom. Azzal együtt is, hogy szeretem a változást. Ha döntöttem, akkor már gyorsan lépek. A döntésig eljutni lassabb folyamat. Meg kell küzdenem saját magammal is. A ‘mi lesz, ha sikerül’ kérdés gyakran ijesztőbb, mint a kudarc lehetősége. Ez esetben az utolsó lökést egy könyv jelentette. Úgy érzem, a saját nevem használatával minden a helyére került.
A gyakorlatban, hogyan történt a márkanév megváltoztatása?
Kicsit utána olvastam, hogy történik az ilyesmi. Majd megkérdeztem azokat az ismerőseimet, akinek a véleményére adok illetve - az akkor még Pistole Pete néven futó - facebook oldalam követőit is. Túlnyomó többségében a változást támogató vélemények érkeztek. A reakciókból az is kiderült, hogy sokkal jobban ragaszkodnak hozzám, mint a Pistole Pete névhez. Tudatosult bennem, hogy egyszemélyes vállalkozásként eddig is minden rám, az én tulajdonságaimra, értékeimre épült. Innentől már könnyű volt.
Persze a nevemre is rákerestem, szerencsére minden fontos dolgot kiadott a kereső, ami addig megjelent a táskáimról. Megszületett a döntés, majd átbeszéltem a grafikusommal, hogy mit tartsunk meg a régi arculatból és mi az amit hozzátegyünk. Hétvégén elkészült az új arculat, hétfőn pedig már megmutattam, kommunikáltam a változást. És még fogom is, szerintem nagyjából egy év lesz mire mindenki megszokja a változást.
A válaszaidból nekem úgy tűnik, hogy valamiféle kettősségben létezel. Egyfelől tudatosan építkezel, másfelől hagyod a dolgokat megtörténni.
Fontos, hogy legyenek irányok, célok, de közben nyitott legyek a kívülről – és persze belülről is – jövő impulzusokra, kísérletezzek, tanuljak. Ez igaz a táskák készítésére és a márkaépítésre is. Például, a kezdetektől tudtam, hogy mi az amit nem szeretnék. Nem akarom egy nagy áruház polcain látni a táskáimat és nem akartam nyomulós marketinget. És egyébként sem akarok semmit sem sietni.
Végül két dologra építettem: a táskákra és az online eszközökre. Ehhez legfőképp a táskáknak kellett olyanoknak lenniük, amik felkeltik a figyelmet. Ez sikerült is, sokan beszámolnak arról, hogy idegenek megállítják őket az utcán, hogy hol vették a táskájukat. Sőt, olyan is megtörtént, hogy ott helyben meg akarták venni valakitől a táskáját. Az online kommunikációm bázisa pedig a honlapom, amit alapvetően a grafikusommal raktunk össze, de a „világban” menüpontot a vásárlóimnak köszönhetem. Maguktól kezdték el küldözgetni a képeket arról, hogy éppen hol járnak a táskáimmal.
Visszatérve a márkanévre: az új név, valami új irányt is jelent?
Nem jelent új irányt, de új terveket igen. Szeretném, ha a világ még több pontján örülnének a táskáimnak. De mindezt úgy, hogy megmaradjon a márka lényege és a rám jellemző dolgok. Semmiképp sem tömeggyártásban gondolkozom, szeretném megőrizni a személyes, manufakturális jelleget.
Mi az Aranka Bandula márka lényege?
Külsőre a vidámság, a szerethetőség és az egyediség. Tényelegesen, nincs két teljesen egyforma táska. Egyrészt, a legkülönbözőbb anyagokból dolgozom. A MÁV függönytől, a kávés zsákon át, a műbőrig és az afrikai textilig tart a skála. Amiben meglátom a formát, azt használom. Másrészt, szabásminta nélkül dolgozom, ez nagy szabadságot ad. Végül, de nem utolsó sorban, az egyéni megrendélesek tulajdonképpen közös alkotási folyamatok. A megrendelővel együtt alakítjuk ki a végleges formát, ha nem lehet személyesen akkor emailen vagy sms-ben. Talán ezt szeretem a legjobban, remek dolog megosztani az alkotás örömét. A legnagyobb siker pedig az, ha sajátjuknak érzik és szeretik a végeredményt.
