Kedvenc cipőm története

Tíz éve egy fiatal texasi vállalkozó Argentínába utazott. A vakációról 250 pár cipővel a hátizsákjában és egy új üzleti modellel a fejében tért vissza Los Angeles-i otthonába. Így kezdődőtt a TOMS cipők sikersztorija.

A hirtelen sikersztorik hátterében általában hosszú évek munkája van. Azonban csak egyetlen pillanat, amikor a látszólag független események és tapasztalatok összeállnak egy képpé. Sokszor valami véletlenszerű esemény hatására, egy találkozás, egy beszélgetés, egy élmény és kipattan az ötlet. Az-az ötlet, mely annyira személyessé válik, hogy még a nehézségek sem tántoríthatnak el a megvalósítástól. Az elkötelezettség és a kitartó munka pedig beérik és sikerhez vezet.

Nem történt ez másképp Blake Mycoskieval – a TOMS alapítójával – sem. A 29 éves Mycoskie ekkor már elvégezte az egyetemet, ahol filozófiát és üzleti ismereteket tanult. Néhány többé-kevésbé sikeres vállalkozáson és egy valóság-show szereplésen is túl volt – ahol az utolsó pillanatban egymillió dollárt vesztett - és éppen egy online oktatási program beindításán dolgozott.

Véletlen találkozás

De hogyan kerültek a cipők a zsákba? Ahogy mondani szokták: Rómában élj úgy, mint a rómaiak. Mycoskie igyekezett minél jobban megismerni az argentin kultúrát, tangózni tanult, polózott és alpargatast viselt (hagyományos cipő). Azonban nemcsak az ország kulturális gazdagságával szembesült, hanem a szegénységgel is.

Az utazás vége felé, egy kávéházban belebotlott egy amerikai nőbe. A nő egy jótékonysági szervezetnél önkénteskedett, rászoruló gyerekeknek cipőket adományoztak. Ugyanis, sok gyereknek még cipője sincs, a cipő hiánya pedig nemcsak az iskolába járást akadályozza, hanem emiatt fokozottan kitettek a legkülönbözöbb fertőzéseknek. Azonban, ironikus módon a szervezetnek is volt egy Achilles-sarka. Az adományok nem egyenletes ütemben érkeztek és gyakran nem a megfelelő méretben. 

Nézőpontváltás

Mycoskie valamit tenni akart. Az első gondolata az volt, hogy cipő-adományozási programot szervez. Azonban, a fenntarthatóság problematikáját ez nem oldotta volna meg. Ráadásul csak üzleti tapasztalatai voltak, az alapítványi működésről fogalma sem volt. Ezért átfogalmazta a kérdést, a számára ismerős üzleti környezetre: hogyan ötvözhető a vállalkozás és a jótékonyság?

Így született meg a one-for-one modell gondolata. A képlet egyszerű: minden egyes eladott cipő után, egy pár cipőt adományoz a rászorulóknak, jótékonysági szervezetek bevonásával. Az ötlet megvolt, már csak meg kellett valósítani. Gyanítom ekkor lenézett a lábára, amin éppen egy alpargatas volt és beugrott: mi lenne, ha a hagyományos helyi viseletet átszabnák az amerikai piac igényeire, helyi mesteremberek segítségével. Persze, a legtöbb helyi mester bolondnak nézte és nem igazán voltak hajlandóak a megszokott formáktól és színektől eltérni. Mycoskie azonban nem adta fel és végül talált valakit, aki vállalkozott az együttműködésre.

A személyes jelenlét varázsa 

Az ötlet megvolt és 250 pár cipő is. Már ‘csak’ el kellett adni. Mycoskie rengeteg e-mailt és telefont intézett, amikor éppen ráért. Hiszen közben egy másik vállalkozáson is dolgozott. A cipők csak lassan fogytak, egy szombat délelőtt Mycoskie úgy döntött, hogy ez így tovább nem mehet, valamit tennie kell. Fogta a hátizsákját, benne a cipőkkel és elindult viszonteladókat keresni. Így talált rá az American Rugra. Ahol a tulajdonos legalább annyira szerette a cipőket, mint a történetüket. Mycoskie ekkor tanulta meg az egyik legfontosabb leckét: “Nem számít, mennyire kényelmes távolról elérni másokat, néha a legfontosabb feladat az, hogy személyesen is megmutasd magad.”

A jó történetekre emlékezünk, kapcsolódunk hozzájuk és tovább meséljük őket. Így jutott el a cipők sztorija Booth Moorehoz is, a Los Angeles Times divat szekciójának újságírójához. A sztorit címlapon hozta a lap, még aznap 2200 rendelés érkezett. A probléma csak az volt, hogy összesen 160 pár cipő volt raktáron. Mycoskie gyorsan szerzett két gyakornokot és őrült tempóban válaszoltak a megrendelésekre. Őszintén megírták a jelentkezőknek, hogy az ígért négy napos határidőt nem tudják vállalni. A megrendelők pedig megértőek voltak, a több mint kétezerből csupán egy ember törölte a rendelését.

Nincs megállás

Mycoskie visszatért Argentinába, egy újabb cipőszállítmányért. Mindeközben a sajtó felkapta a sztorit. Ennek hatására újabb viszonteladók jelentkeztek. A TOMS egyre ismertebbé vált. Hamarosan Keira Knightley és Scarlett Johansson is TOMS-ban koptatta az utcákat. Ahogy mondani szokták a többi már történelem. Mycoskie több mint 50 millió pár cipőt adott el az elmúlt tíz évben.

A vállalkozás profilját is bővítette, már nemcsak cipőket, hanem szemüveget és kávét is árul. Minden egyes eladott napszemüveg és szemüvegkeret egy arra rászoruló szemészeti ellátását biztosítja. Prémium minőségű pörkölt kávé eladásával pedig a fejlődő országok ívóvíz ellátását támogatja. A cipők sikertörténetéről könyvet is írt, tavaly pedig eladta a cég felét és az összeget társadalmilag hasznos vállalkozások támogatására fordítja.

És hogy mit jelent a TOMS? Ez a márka ígéretének, ha úgy tetszik a vállalkozás missziójának rövidítése: Tomorrow’s Shoes.